Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta! Wass Albert
A népzene tehát a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszeré- nyebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, zongoraművész, nép- zenekutató
„Révpartot ért a gálya, – világkörutat járt kormányosával. … Egy szózat elég a harczot megszüntetni: “Ne tépjétek egymás zászlóit! ne vágjatok egymáson sebeket! az Kossuth lelkének fáj..” s a küzdelem elmúlik … Ez a te bűvös szem- födeled eltakar minden belvi- szályt. …Vezess bennünket most, te halottaidban is óriás, e nemzeti nagyság felé.”
A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás.Márai Sándor
Ki hinné hogy a törökországi Antalya tartományban van egy magyar falú? Pedig van. Van ott egy ősi magyar falú: Macarköy ejtsd: madzsarköy, azaz magyar falú. A falut 450- 500 évvel ezelőtt őseink alapították. A magyar földről rabszolgának elhurcolt foglyok először Isztambul körnékén telepedtek le majd átköltöztek erre a vidékre és ezt népesítették be, áttértek a muszlim vallásra, törökökké váltak, családi hagyományaik szerint azonban meg-őrizték származástudatukat, de nem beszélnek magyarul.Macarköy ma- gyar temetőjét a helyiek közül sokan Macarka Mezarlának, azaz Magyar temetőnek, mások Eski Macar Mezar lának, Ősi magyar temetőnek hívják. Gebiz - Macarköy főterén egy szé-kelykapu áll és rajta a felirat:
Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.
- Oskar Kokoschka
1886 - 1980
A pöchlarni születésű fiú 18 évesen ösztöndíjat kapott a bécsi iparművészeti iskolába, ahol rajzot, litográfiát és könyvkötészetet tanult, esténként pedig órákat adott. A bécsi iparművészeti stúdió megbízásából képeslapokat s könyvborítókat készített. Valójában festeni szeretett volna, de anyagi okokból ideje nagy részét iparművészettel töltötte. Adolf Loos bécsi építész felfigyelt korai képeire, és megrendelésekkel segítette karrierjét. Kokoschka eleinte főleg tájképeket festett, melyek vibráló vonalvezetése és színhasználata későbbi munkáinak is egyik jellegzetessége maradt.
Egy helyütt egy művészettörténész elemzésében olastam, hogy a lelki problémák expresszív ábrázolása foglalkoztatta. Ha ez így lett volna, az elég nagy probléma lett volna már magában is.
A képzőművészetben ugyanúgy fellelhető két vonal, ahogyan a filozófia elágazik racionális és szentimentális irányra. A képzőművészet esetében ez az ábrázolás és a kifejezés. Az egyikbe realista vagy realisztikus elemek tartoznak, a valóság megjelenítése nyílt vagy burkolt formában, míg a másikba az expresszív törekvések. Mindkettőben fellelhető a figuralizmus, valamint a konkrétumok felhasználása és feldolgozása, de a kettő között elég nagy a különbség.
Az ábrázoló művészet a tömeggel, a fény-árnyék játékkal, a felületek színeivel foglalkozik, elbeszél, eseményeket illusztrál és aláfest, hangulatokat és benyomásokat közvetít, míg az expresszív irány lelkiállapotokat, örömöt, fájdalmat, boldogságot, szorongást fejez ki. A 19. század végének szimbolizmusa próbálkozott például szomorú arcú, testhez tapadó, nedves ruhájú nővel vagy női akttal kifejezni a szomorúságot, de az annak a konkrét női alaknak a szomorúságáról szólt és úgy általában a szomorúságról, mint olyanról már nem... Az a másik irány sokáig megmaradt figuratív, de a figura hieroglif tartalommal bírt - általa próbálta formanyelvét érthetővé tenni a művész. Végül megpróbálják teljesen száműzni az összes konkrétumot, még a geometrikus alakzatokat és objektumokat is és főleg a szinek nézőre gyakorolt hatásaival kezdenek foglalkozni. Kezd fontosabbá válni az ötlet, mint az eredmény. Az alkotás kezdete, mint a vége.
Értékesebb lesz a vázlat, mint a kész mű...
Azt mondják, van egy harmadik irány is, amely a fent említett kettő tagadására, a szép helyett a csúf kifejezésére, szimmetrián alapuló harmónia helyett diszharmóniára, színeffektusok helyett a véletlenre törekszik.
Ezt viszont én nem nevezném művészetnek. A művészet épít, míg ez utóbbi rombol. A csúf nem lehet cél. Egy görbe falú, rozzant tetős, szigetelés nélküli, ablaktalan, ajtó nélküli "ház" is felépülhet, de minek? Kinek? Ha lakásnak rossz, emlékműnek jó lesz?
Végülis Kokoschka kapcsán érdemes erről is írni, nehogy a szubjektív vélemény objektív igazságként próbálja a dolgokat átértékelni. A lényeg: expresszív ábrázolásról ne beszéljünk, ha pontosak akarunk lenni. Egy expresszionista képre nem kérdezhetünk rá úgy, hogy mit ábrázol...
Ugyanis nem ábrázol semmit! - Kifejez!
Kokoschka művészetére a nagy színfoltokkal kialakított figurális kompozíciók és alángoló, színes tájak jellemzők, melyek vibráló vonalvezetése és színhasználata későbbi munkáinak is egyik jellegzetessége maradt. Ekkoriban kezdődött írói pályája: színdarabjai az expresszionista dráma előfutárai voltak.
Korábban a Der Sturm galériában – Kandinszkij, Klee és Marc művei mellett – kiállították képeit.
1911-ben Bécsben, egy új időszak kezdődött: beleszeretett Gustav Mahler özvegyébe, Alma Mahlerbe. Kettős arcképet festett magukról, és "A vihar" című művén is ők ketten láthatók.
Színdarabjai akkora botrányt kavartak, hogy elbocsátották tanári állásából. 1914-ben szakítottak és Kokoschka a világháború kitörésekor katonának állt. 1916-ban súlyosan megsebesült, és egy bécsi, majd egy drezdai katonai kórházban ápolták, ahol megírt és színpadra állított három drámát, melyek látványtervét is ő maga dolgozta ki. 1920-as drezdai kiáltványában elítélt minden militáns politikát. Még abban az évben tanítani kezdett az ottani akadémián.
1933-ban Prágába költözött, ahol megismerte leendő feleségét, Olga Palkovskát, portrét festett Masarykról és drámát írt Comeniusról. 1938-ban feleségével együtt Londonba menekült. Pénzhiány miatt főleg akvarelleket festett, de befejezett néhány nagyméretű képet: Vörös tojás, Anschluss – Alice Csodaországban, Loreley, Amiért harcolunk címmel. 1947-ben kapta meg a brit állampolgárságot. A háború utáni bécsi tárlatát kiállítások sora követte Európában és az USA-ban. Kokoschka folytatta a portré- és tájképfestést, életében először viszonylagos jómódban. 1953-ban Svájcba költözött. Az ’50-es években több fali kárpitot és színházi díszletet tervezett, litográfiákat készített.
1956-os, Magyarország megsegítéséért készített plakátján egy anya látható, halott gyermekével.
Utolsó korszaka nyugodtabb és világosabb az addigiaknál, de bírálói szerint akkori képei már nem olyan lendületesek, felületkezelésük erőtlenebb a korábbiaknál. Életem című önéletrajza 1964-ben jelent meg. 94. születésnapja előtt pár nappal, 1980. február 22-én hunyt el.
A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konven-ciókban.Popper Péter
+36 82 487 002
+36 30 68 26 800
Ekkor - 1954-55 -ben -akartam "világgá menni"
Hazát több módon lehet elveszítni, de ő bennünket el nem veszt soha!
Bárd Oszkár 1893-1942 orvos, költő, drámairó
Vajon nem mindnyájan ezért a titokért élünk? Hogy földerítsük életünk nagy titkát, az Istent?
Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egy- szerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Esterházy Péter (1950.- 2016. ) író
Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.
A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged. Jókai Mór (1825. 02. 18. - 1904. 05. 05.) magyar regényíró
Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
