INTELEM

 Prof. Dr. Pungur József

Néhány adalék Trianonhoz

A Trianon szindróma minket magyarokat nem akar elhagyni, mert nem tudjuk elfelejteni, sem nem tudunk tőle szabadulni. Pedig az azóta eltelt majd’ 90 év alatt mindent megpróbáltunk, hogy feledjük, s mindent megkíséreltek velünk mások, hogy hagyjuk már a hátunk mögött – de csak nem sikerült. Ma is velünk él, s velünk is fog élni mindég nemzedékről nemzedékre, amíg megnyugtató megoldást nem fog nyerni. Egyszerűen azért, mert olyan kollektív igazságtalanságokat mért ez ránk magyarokra, aminek szenvedése nem csak egyszer zúdult ránk mint egy természeti csapás, hanem azóta is folyamatosan, naponta, állandóan és végnélkül. Van amit egy nemzet, ha akarna sem tudna elfogadni, mert olyan mérhetetlen igazságtalanságokat kellene magára vennie amit nem tud elviselni, csak ellene kűzdeni, addig míg igazsága nem érvényesül. Nincs értelme mindennek – mondják a kozmopolitizmus prófétái. Apropó: Lengyelországot négyszer osztották föl: 1772-ben, 1793-ban, 1795-ben és 1939-ben s mind a négyszer talpra állt. Minket is négyszer akartak megsemmisiteni: 907-ben a német Gyermek Lajos, 1241-ben a tatár, 1526-ban a török, s 1920-ban a Trianoni békediktátummal, megismételve Párizsban 1947-ben. Az első három csapásból fel tudtunk állni. A nemzeti lét és nemlét sorsöntő kérdése az, hogy feltudunk-e tápászkodni a mostani negyedikből is?

Álljon itt Trianon nehány alapvető igazságtalan csapása, amit nemcsak mi, magyarok, de egyetlen nép sem fogadhatna el soha.

1. A Trianoni Szerződés melyet 1920 június 4-én a Párizs melletti Trianon palotában iratattak alá, a preambulumában ezt mondja: A “háború Ausztria-Magyarország volt császári és királyi Kormányának 1914. évi július hó 28-án Szerbiához intézett hadüzenetével és az Ausztria-Magyarországgal szövetséges Németországnak ellenségeskedéseivel kezdődött”. Ez azt állitja, hogy az I. Világháború az Ausztria-Magyarország Szerbiához intézett hadüzenetével kezdődött. Ezért kellett Magyarországot kegyetlenül megbüntetni. Holott az akkor érvényes nemzetközi jog kimondja, hogy a háborút az a nép kezdi el mely előbb mozgósitott a háborúra.. “Az igazi agresszor nem az aki előszőr alkalmaz erőt, hanem az aki az erő alkalmazását szükségessé teszi”. A Francia Kormány elismerte azt az elvet, hogy: “Agresszor az aki elsőként mozgósit a háborúra”. Az 1893-a Francia-Orosz katonai egyezmény hangsúlyozottan állitja, hogy: “Azt kell agresszornak tartani aki először mozgósit háborúra és az általános mozgósitás (már) háború”. A nemzetközi jog kinyilvánitja, hogy agresszor az aki az önvédelmet szükségessé teszi.
Történelmi tény az, hogy Szerbia, Oroszország és Franciaország mozgósitott először, s Anglia csatlakozott ehez. A fentiek szerint, tehát ők voltak az agresszorok. Mindezt csalárdul mellőzve a Trianoni Diktátum egyenesen az Oszrák-Magyar Monarchiát vádolja agresszióval! Ennek alapján hozták meg azt a szörnyűséget amit “Békeszerződésnek” neveznek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia a tórnörökös Ferenc Ferdinánd és neje szarajevói meggyilkolása miatt nem akart háborút inditani, sem nem kérte a gyilkos kiadását, csupán azt, hogy Szerbia a saját törvényei szerin ítélje a gyilkost el. Szerbia erre sem volt hajlandó! Ez a hallatlan eljárás volt a törési pont. Ezáltal Szerbia olyan helyzetet teremtett, amire a megalázott Monarchia és a szövetséges Németország csak háborúval válaszolhatott. Franciaországnak, Oroszországnak és Angliának sikerült Szerbia közreműködésével a háború kirobbantásának kelepcéjébe csalni a Központi Hatalmakat.

A tragikus az, hogy a háború befejezésének káoszában egyetlen politikusunknak vagy nemzetközi jogászunknak sem jutott eszébe megvizsgálni az agresszió vádját, hogy valóban igaz-e az ami a békediktátum alapját képezte?

2. További igazságtalanság volt az, hogy az úgynevezett Trianoni Szerződés igazában véve Diktátum. Ugyanis a magyar békedelegációt Párizsba érkezve azonnal “karanténba zárták”. Ez nem csak azt jelentette, hogy nem volt szabad mozgásuk, vagy érintkezési lehetőségük a békekonferencia résztvevői felé, hanem azt, hogy meg sem hívták s így részt sem vehettek a béketárgyalás folyamatában. A magyar fél háromszor jelenhetett meg a tárgyaláson: először, amikor átadták a békefeltételeket, másodszor, amikor erre a delegáció vezetője Gróf Apponyi Albert válaszolhatott, s harmadszor, amikor alá kellett írni a szeződést. Amit Apponyi nem vállalt, és sebtében két másik személyt kellet felhatalmazni erre.

A szerződést mióta világ a világ tárgyalások után a felek kötik. A trianoni szerződésnél a magyar féllel egyáltalán nem tárgyaltak, amit aláírattak vele így az egy klasszikus értelemben vett diktátum!

3. A Trianoni Békediktátumnak három kiváltó oka volt. Az egyik Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos Békejavaslata, melynek egyik pontja népszavazást ígért a vitatott területeket illetően. Ebben is bízva kértek a Központi Hatalmak fegyverszünetet 1918 november 11-én. A háttérben azonban két ezzel ellentétes terv húzódott meg, mely végül is felűlírta Wilson béketervét. Az egyik Eduard Benes és Tomas Masaryk cseh diplomaták terve egy önálló Cseh-Szlovák állam megteremtésére. A Román cél egy Nagyromán állam megalakitása volt Erdély bekebelezésével; valamint a Szerb terv Délmagyarország megszerezésére. Mindez csak a történelmi Magyarországtól elszakított területekkel volt megvalósítható. Georges Clemenceau francia miniszterelnök terve meg a Központi Hatalmak végleges meggyengitése volt, nemcsak elviselhetetlen hadisarc kivetésével, hanem területeik radikális megcsonkításával. Ebben találkoztak Clemenceau és közép-kelet-európai nacionalista vezetők tervei. Clemenceaunak mindez kapóra jött: új államok kreálása, és a régiek kibővitése a Központi Hatalmak területének és népességének rovására. Így hozták létre Csehoszlovákiát osztrák, német és magyar területek elszakításával: Bohémia, Morvaország, Szilézia, Felvidék és Kárpátalja összetákolásával. Romániát megnövelték Erdéllyel, a Partiummal, Temes-Bánát egy részével. Szerbiához került Vajdaság, Horvátország és Temes-Bánát másik része. Ausztria meg megkapta a nyugati Őrvidéket, amit Burgenland néven csatolt magához.

A Trianoni Békediktátum az ezeréves történelmi Magyarország megszűnését jelentette. Az ország területe 283 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakosainak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ezzel együtt 3.6 million magyar nemzetiségü testvérünket dobták idegen kultúrájú, nyelvű és nagyrészt eltérő vallású, de mindenképpen ellenséges magatartású népek uralma alá. Akiknek az uralmuk alá került magyarságnak elnyomása, kifosztása, elüldözése mind-e mai napig tart, hol erőteljes, hol finomabb eszközökkel, bizonytalan vagy éppen kitalált nacionalista hipotézisek alapján.

Clemenceau célja Németország keletről való bekeritése volt olyan államokkal, melyek létüket, gazdagodásukat Franciaországnak köszönhették, s ennek befolyása alatt álltak. Húsz év múlva Clemenceau műve hetek alatt recsegve-ropogva omlott össze a II. Világháború tüzében.

4. A Trianoni Békedikátum, melyet végül is a Párizsi Békediktátum (1947) Szovjet nyomásra súlyosabb felételekkel visszaállitott, s a Szovjet birodalom bukása után a nyertes államok s a Nyugati Világ változatlanul mindmáig életben tart. Évtizedekig a Szovjet katonai fenyegetése volt a Diktátum fenntartó ereje, ma az Európai Unió ígérete tartja fennt ezt – üres igéretekkel, hogy “majd az EU-ban ez is megoldódik!” Miközben a Trianonban nyertes államok újra űzik – egyre nyiltabban és eredményesebben – a hatalmuk alá került magyarság mállasztását. Elérték, hogy mára az eredeti 1:1 közeli népességarány 4:1-re változott javukra, s ez a tendencia tovább fog növekedni! Mindeközben az EU kénytelen volt bevallani, hogy semmi eszköze nincs orvosolni az elszakított magyarok problémáját, mert az az egyes országok kompetenciája. Ez ugyanaz az érv és magatartás mint ami a rövidéletű és tehetetlen Népszövetségé volt! Az EU egyben volt eredményes csupán: leszerelni 1990 óta a mindenkori magyar kormányokat, hogy ezzel a kérdéssel nehogy érdemben foglalkozzanak, vagy felvessék!

5. A Trianoni és a Párizsi békediktátumok a magyarságot sújtó következményei mélyen igazságtalanok, alapjában véve tarthatatlanok s megértek a kikerülhetetlen változtatásra:

   1. A Diktátum, amikor a magyarság egyharmadát önkényesen idegen és ellenséges országok uralma alá dobta, az összmagyarságot kollektív büntetéssel sújtotta – ami nemzetközi jogilag bűnös, elfogadhatatlan és tarhatatlan.

   2. A Diktátum nemcsak az idegen nemzetiségek által lakott országrészeket szakította el a történelmi Magyarországtól, hanem velük együtt, a magyarság egyharmadát és az általuk lakott területeket is. Ez akkor is, ma is indokolatlan, igazságtalan, és elfogadhatatlan döntés volt.

   3. A Diktátum Németország bekeritésére létrejött létre, majd a Szovjetunió európai expanziós politikájának alátámasztására szolgált. Mára a diktátum fenntartása már okafogyottá vált, úgy poltikailag mint nemzetközi jogilag.

   4. Az ENSZ 1976-ban deklarálta a népek önrendelkezési jogát, mely kimondja, hogy „Minden népnek joga van az önrendelkezésre”, s “E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket”. Éltek is vele kis rab nemzetek a Baltikumtól a Balkánig – csak a 3 milliós elszakított magyarság nem élhetett ezzel! Pedig ez a jog kötelező erejű – jus cogens – s minden szerződés, amely megszegi ezt a jogot – semmis. A kárpátmedencében élő de idegen uralom alatti magyar tömbök nem élhetnek a kollektív önrendelkezés jogával még ma sem, sőt ezt fel sem vethetik! Ezt eddig még az anyagország kormányai sem tehették meg! Ezek szerint reánk valami titkos, külön törvényt szabtak örökérvénnyel?

   5. Nemzetközi jog szerint a népszavazás nélkül meghúzott új határok megsértik az önrendelkezés jogát. A trianoni és a párizsi diktátumok pontosan ezt tették.

   6. Mindkét diktátumot megtetézték azzal, hogy a trianonit fenyegetés hatására, a párizsit meg ellenséges hatalom által elfoglalt országunk képviselőivel iratták alá. Ezen körülmények miatt is a nemzetközi jog szerint. mindkettő semmis.

   7. A magyar Nemzetgyülés a Trianoni Békediktátumot az 1921 évi XXIII törvénycikkel ugyan ratifikálta, de bizonyos kikötéssel, azzal nevezetesen, hogy a “feltételek elfogadása kényszer hatása alatt történik“. Ez a korabeli magyar Nemzetgyűlés bölcsességét mutatja, mert ezáltal megalapozta a soha el nem évülő felűlvizsgálati jogosultságát a Trianoni Diktátumnak, s az erre épülő Párizsi Diktátumnak, és az ezeken alapuló, nemrégiben kötött kétoldalú szerződéseknek.
Ezekben az időkben a honi magyarság egy negyvenöt plusz húsz éve tartó elnyomó, leépitő és agonizáló korszak lezárásához érkezik el, amely a rengeteg tragikus magyarság és országvesztő hibája közül a legsúlyosabbat követte el azt, hogy végül is magára hagyta a mintegy 2.5 - 3 milliós haráton túli magyarságot.

Egy új, remélhetően nemzeti kormány egyik magyarságmentő feladata lesz segíteni az elszakított magyar tömbök kollektiv autonómiájának megvalósitást, illetve kezdeményezni a Trianoni és Párizsi Béke-Diktátumok, valamint a kétoldalú szerződések nemzetközi bíróságon való felűlvizsgálatát.

Edmonton, 2009. Prof. Dr. Pungur József A Kárpáti Harsona munkatársa