Idézet a falú, község Honlapjáról:

Adásztevel

Tevel, Adastewyl, Magyartevel ADÁSZTEVEL

Tevel ősrégi magyar személynév, 950 Árpád unokáját hívták így. A falú név előtagja adományozásra utal(hat) adta, adni Tevel - nek) Az elfelejtett szavak, jelentések gúnyszavakká váltak.

ADÁSZTEVEL HONLAPJA

Egészen a rendi társadalom megszűnéséig a falu tiszta nemesi. Ezért gyakran nemes jelzővel emlegették, ez különböztette meg a XVIII. században a német lakosságú Nagyteveltől.

Már a korai középkorban a falu népessége kettévált nemesekre és jobbágyokra. A nemesek által lakott helyet nevezték Adász- vagy Kistevelnek, a jobbágyi Tevelt pedig Nagytevelnek. A falu első írásos emléke 1378-ból való, Adastewyl néven. 1594-ben a török hódítások idején pusztává vált a falu. 1647-ben a végvári zsoldosok fosztogattak itt is. 1720-ban a község nagyobb része agilis. A XVIII. században a jobbágyok zsellérként élnek az udvar- házakban. A faluba került jobbágyok többen összeházasodtak a nemesek lányaival.

Adásztevel régi képeslap: Ref. templom, Ucca részlet.

Református templom a község közepén helyezkedik el. Magyar lakosságú település, 1698-ban és később is református anyaegyház, prédikátorral és tanítóval.

Levéltári adat:Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból. A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben

Tevely

Te[kin]t[e]tes Veszprém Vármegyében nemes helység. Ember emlékezetén fellyül mindenkor H[elvetica] c[onfession] levők lakták és isteni tiszteleteknek szabadságával bírtak. Uj templom építtetett ő felsége engedelméből az árva pápai eklésiára nézve. Találtatnak most is benne H[elvetica] c[onfession] lévők 876. Aug[ustana] c[onfession] lévők 37. Rom[ano] catholicusok 88. Minister est Reverendissimus Jacobus Torkos. Scholae rector Nicolaus Érsek, praeceptor Michael Nagy. Torkos Jakab 1749–1775 között volt itt prédikátor, püspök, itt is lett eltemetve. Sirja ismeretlen.

1753-1783 között kapott menedéket a Pápáról elűzött református főiskola.

Emléktábla látható az általános iskola falán /Árpád u. 97./. Feliratán olvasható:

„E helyen talált menedéket a Pápai Református Főiskola száműzetése idején. A visszatérés 150. évfordulóján a Pápai Református Főiskola ifjúsága 1934-ben.”.

A pápai hazaszabadulás 200 éves évfordulójára jelent meg

Rab Zsuzsa költő: "Tövisek közt sajlódó gyenge liliom" című verse.

Emlékmű áll a református templom előtt, az első és a második világháborúban hősi halált halt hősök emlékére. Az első világháborúban 57 adászteveli katona vesztette életét.

1828-ban már jóval több a zsellér, mint a nemes. Agrárfalu, piacra Pápára járnak.

1809-ben készült szék (Adásztevel, Veszprém m.) Bp. Néprajzi Múzeum

1895-ben az összeírások szerint egy száz holdas birtok van a községben. 1945 előtt a lakosság szinte csak a mezőgazdaságból élt. A nincstelenek aránya 1910 és 1941 között felére csökkent.

Népessége 1869 óta állandóan fogy. Az okok között említik a határ összeszükülését és az alacsony természetes szaporodást. 1930-ban az Amerikába való kivándorlás és a városba költözés az oka a lakosság csökkenésének.

1950-es években fokozatosan fejlődik, 1959-ben művelődési házat majd iskolát, postahivatalt építenek. Adásztevelen házi - iparral is foglalkoznak, külön említést érdemel a kosárfonás és a gyékénylábtörlő készítés. 1985-ben adják át az óvodát. A felső tagozatos gyermekek 1994 óta újra helyben járhatnak iskolába. Ekkor lett kész az új iskola, korszerű tornateremmel.

A község híres szülötte Dorosmai János költő, meseíró. Diákkorában Erdélybe került, majd később Sopronban valúti tisztviselő lett. Versesköteteket, aforizmagyűjteményeket, meséket adott ki. Akinek nem inge, ne vegye magára c. mesegyűjteményhez Benedek Marcell írt utószót.

A községben született Sulyok Dezső /1897-1965/ akit a Kisgazdapárt 1935-ben országgyűlési képviselővé választott.

Komár László táncdalénekes is ebben a kis bakonyaljai községben látta meg a napvilágot.

Közigazgatásilag a településen 1950-től 1973-ig önálló tanács működik. 1973-tól Ugodhoz csatolják. Bakonykoppány, Bakonszűcs, Homokbödöge, Nagytevel községekkel alkot közös tanácsot.

Az 1990-es választásoktól a település ismét önálló polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel rendelkezik. 2001-ben Nagygyimót községgel körjegyzőséget alakít.

Római katolikus imaház, iskolával együtt 1886-ben épült. Előtte áll a harangláb. Titulusa Szűz Mária. A katolikusok régen Ugodhoz,de az 1960 - 80-as években Nagytevelhez tartoznak.

Adásztevel régészeti topográfiája

A Pápai-síkság DK-i sarkában, 180 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő többutcás település határában igen enyhén lejtő DK-ÉNy-i irányú dombhátak vannak. A kavicsos Sávoly-puszta környékén homokos hátak között folyik a Bakonyban eredő Dorza-patak, Bakony-ér és Jári-patak. Mindhárom a Tapolcába szállítja nyáron erősen megapadó vizét. A falu határának legnagyobb részét elfoglaló szántóföldek mellett kisebb szőlő- és gyümölcsösterületet, a patakvölgyekben legelőket találunk.

1. BELTERÜLET:

A mai falu É-i, nagyobb részét a középkori Adász-, Kis-, illetve Nemestevel néven szereplő településsel azonosíthatjuk. A bakonybéli bencés apátság 1086-os birtokösszeírásában említik először. Valószínűleg a zirci cisztercita apátság XII. sz. végi alapításától kezdődően az itteni egybefüggő, több települést magába foglaló birtoktestéhez tartozott (Idetartoztak: Adásztevel, Nagytevel, Iváncháza és Uzsal).

1287-ben említik Kistevelt először, amikor az apát az itteni jobbágyokból többeket prediális nemessé emelt. E hosszabb időn át tartó folyamat eredményeként 1488-ban 14 kuriális nemes mellett a zirci apátság itteni jobbágyai már csak 2 Ft-ot adóztak. 1550-ben csak 9 nemesi lakóját írják össze. Ez idő tájt sok a pusztán álló kúria. Néhány alkalommal rövid időre elnéptelenedik.

Templomukat a XVIII. század elején réginek mondják. Már a XVII. század első évtizedeiben reformátusok használják; később teljesen átépítik. Egyik harangjuk Rómer Flóris feljegyzése (1860.) szerint 1636-ban Bécsben készült.

2. IVÁNCHÁZA:

Helyére vonatkozóan a helybeliek 1864-ben a következő meghatározást adták: "...létezik Ivánczháza puszta is, melyen szinte egy kis falu van épülve - A. Tevel délkeleti részén, s csak egy kereszt utsza kelettől nyugottnak terjedve választja A. Teveltől és ennél fogva közönségesen ez is csak A. Tevel név alatt említetik..." (Pesty, 1864.) Határát 1860-ban a Nagytevelről készült térkép északi részén jelzik.

Iváncháza középkori adatai igen hiányosak. 1420-ban Iváncháza, 1436-ban Ivánctevel néven szerepelnek a zirci apátság itteni predialistái. 1531-ben ugyancsak nekik van itt 3 portájuk. 1541-ben már mint prédium (majorság) szerepel, valószínűleg nem is népesül újra. 1614-ben bakonybéli predialisták bérlik.

3. SÁVOLYI-DÜLŐ - HOMOKBÁNYA:

Schweighoffer D. a homokbányában edényt, edény töredékeket, tűzhelymaradványokat talált (1962). Az Árpád-kori edényt a Pápai Helytörténeti Múzeumnak adta. Állítólag egy sírt is feldúltak. Torma I. leletmentésekor a bánya falából több cserépbográcsperemet gyűjtött. A Helytörténeti Múzeum Sándor M.-tól is kapott egy bográcsperemet.

4. POGÁNYÉLÉS (POGÁNYÜLÉSI-DŰLŐ):

A lelőhelyen a múlt század óta falnyomokat figyeltek meg, földmunkák során tegulák, vaseszközök, pénzek kerültek elő. Ugyaninnen egy két oldalán kelta motívummal díszített faragott kő került Helber adászteveli lakos háza elé; később a nagyteveli római katolikus templom tornya mellé szállították. Alakja és díszítése alapján II-III. századi sírkerthez tartozhatott.

Az enyhén kavicsos dombháton tíz csoportban villatelepülésre utaló, tegulás, köves foltot figyeltünk meg, és sok I-II. századi cserepet gyűjtöttünk, köztük sűrű hornyolású hombár, szürke fazék, piros festésű kisméretű pohár, terra sigillata edény töredékeit. (Mithay, 1966.; Dax-Palágyi-Torma, 1967.)

5. LÉHÉRTI-DŰLŐ:

Az enyhén kavicsos domboldalon, a felszántatlan tarlóban kevés, jellegtelen középkori cserepet találunk. (Dax-Palágyi-Torma, 1967.) A XVIII. századtól Öreg- vagy Kisléhért néven e részen már szőlőhegy volt. A helyi hagyomány tud egy itteni elpusztult faluról. 1864-ben írják: "...van ezen Lehértpusztában egy Barátrét nevű dűlő rét föld is, melyen az eltörült vörösbarátok birtoka létezett..." (Pesty, 1864.)

Léhért 1370-ben a Pápai család birtokába került, még 1469-ben is az övék. 1488-ban már Kinizsié, jobbágyai 7 Ft-ot fizettek. 1511-ben özvegye, Magyar Benigna adományozza a vázsonyi pálosoknak. 1528-ban a szomszédos adászteveliek már foglalnak területéből. 1531-ben 10 portájából még 2 adózik. 1542-ben már mint pusztát említik, lakói Pápára költöztek. Határait (Adásztevel - Sávoly - Igar - Simaháza között) egy 1773-as és egy 1789-es térkép tartalmazza.

Forrás:

Dax Margit, Éri István, Mithay Sándor, Palágyi Szilvia, Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája - A pápai és zirci járás -Akadémiai Kiadó, Budapest 1972.