INTELEM

Lukács István - Mladen Pavičić A SZLOVÉN IRODALOM TÖRTÉNETE

Középkor (750-1550) (Lukács István)

Reformáció (1550-1600)

Ellenreformáció (1600-1630)

Barokk (1630-1750)

--------------------------------------------------------------

KÖZÉPKOR

A szlovének VI. század vége felé, két hullámban érkeztek az Alpok, Pannon síkság, Karsztvidék, Földközi tenger határolta területekre, amelyeket hat kolonizációs hullámban hódítottak meg. Az első hullám északról, a Kárpátok alatt, a másik pedig délkeletről, a folyók völgye mentén haladt. A kutatások szerint a romanizált illír és kelta őslakosság és az alpesi szlovének között kontinuitás létezik. A törzsi berendezkedésű szlovénség az Adria felső részét, a Kolpa, Duna és Dráva folyók határolta térséget szállta meg. Az állandó avar és bajor veszéllyel szembenéző szlovénségnek sikerült megvetnie a lábát, azonban első szlovén államalakulatukat, Karantániát a frank fennhatóság alól szabaduló bajorok hamar maguk alá gyűrték. A szlovén középkori kultúra és irodalom fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy a kereszténység felvételét elsősorban a bajorok szorgalmazták. A szlovénség keresztény hitre történő térítésének központja Salzburg volt. Miután a frankok 745-ben meghódították a bajorokat, a szlovének térítése még erőteljesebben folytatódott. A közel egy évszázadig tartó térítésnek – az éppen aktuális külső befolyás függvényében – az idők folyamán több módszere alakult ki. Az időben első az ír térítés volt, amely a törzsi vezetők megnyerését tartotta döntőnek. Az ír származású Virgil salzburgi püspök irányításával folyó hittérítő munka során számos alapvető szent szöveget fordítottak le szlovén nyelvre, s a pogány szokásokat igyekeztek fokozatosan felváltani a keresztény szokásokkal. E módszer nyomai a szlovén népdalokban is kimutathatók. A frank és bajor térítés az írnél erőszakosabb volt, ekkor történt meg végérvényesen a szlovének integrációja a nyugat-európai keresztény kultúrkörhöz. A 798-ban érsekségi rangra emelkedő Salzburgban a Nagy Károly hívének számító Arno érsek irányításával külön kézikönyv készül a hit terjesztésének módjáról a szlávok körében, aminek fontos szerep jut a szlovén nyelv és irodalom fejlődésében. A szlovének koraközépkori szellemi fejlődésére kétségkívül a legnagyobb hatással a Cirill és Metód vezette bizánci térítés volt. A testvérpár alsó-pannóniai missziója új lendületet adott a nemzeti nyelvű írásbeliség kibontakozásának, hiszen a liturgikus és különféle szent szövegek szláv nyelven készültek. Pannóniai működésüknek szlovén vonatkozásairól a legrészletesebb a XI. századi kéziratból ismert Conversio Bagoariorum et Carantanorum (A bajorok és karantánok megtérése) ad hírt. Tanításuk lényege az volt, hogy a népek egyenlők, s joguk van anyanyelvükön befogadni az igét. Sajnálatos módon az általuk és tanítványaik által lefordított szent szövegekből semmi sem maradt fenn. A magyarok bejövetelével végérvényesen megszakadt egy reményteljes politikai és nyelvi fejlődés, s geopolitikai értelemben új helyzet állt elő, aminek tartós következménye lesz a szlovének kulturális fejlődésében. Az olasz, német és magyar politikai befolyás fokozatos erősödésével a középkor folyamán a szlovén kultúra és nyelv tartósan kimarad a középkori szellemi folyamatokból és mozgalmakból. Ebből a korból kevés szlovén nyelvű írott szövegemlék maradt fenn.

 Briľinski spomeniki (Freisingi nyelvemlékek)

A szlovén középkori szellemiség ritka becsű, a 972-1039 között keletkezett szövegemlékét középkori latin kéziratok között a bajor Freisingben (Briľinj) találták meg 1803-ban. A három részből álló nyelvemlék eredetije minden bizonnyal a 9. században keletkezett. A karoling minuszkulát tekintjük a legkorábbi szlovén nyelvű szövegemléknek, egyúttal pedig a legkorábbi latin betűs szláv nyelvemléknek. Három részből áll: a) általános gyónási formulából, amelyet a hívek együtt imádkoztak a templomban b) prédikációból a bűnről és a bűnbánatról, amelyet a pap mondott a híveknek c)  általános gyónási szövegből. Minden bizonnyal a Wörthi-tó környékén keletkezett, ahol a freisingi püspököknek birtokaik voltak. A feljegyzéseket német pap írta, diktálás vagy írott minta alapján. Nem eredeti szövegekről van szó, hanem latin szövegek fordításáról. A minták jóval korábbiak, 800-ig nyúlnak vissza. A legfontosabb szöveg a három közül a prédikáció a bűnről és a bűnbánatról. Egy 8. századi bajor prédikáció mintájára született, majd a 9. század közepén Karantániából telepesekkel került Alsó-Pannóniába, Kocel fejedelem udvarába. Itt Metód és tanítványai is használták, s itt nyert végső, óegyházi szláv (starocrkvenoslovanski) formát. Nyelve szlovén nyelv, a maga korai alakjában.

 Celovąki vagy rateąki rokopis (Klagenfurti vagy ratečei kézirat)

 Az 1380 táján keletkezett szövegemléket minden bizonnyal német pap írta. Három imát tartalmaz: a Miatyánkot, az Apostolok hitvallását és az Üdvözlégy Máriát. Az első kettő úgyszintén a 9. századig nyúlik vissza, így jelentősége a Freisingi nyelvemlékkel vetekszik. Az Üdvözlégy Mária valamivel későbbi, 1000 táján keletkezett.

Stiąki rokopis (Stičnai kézirat)

 A stičnai kolostorban találták latin kéziratok között.  Két részből áll: két gyónási imából és az Üdvözlégy Máriából (Čaąčena kraljica). Cseh szerzetes írta őket ócseh kézírással 1428 táján, aki a huszita háborúk miatt menekült Szlovéniába. Minden bizonnyal régebbi szövegek másolatáról van szó. A kézirat azért is tekinthető nagybecsű szövegemléknek, mert megtaláljuk benne az első szlovén nyelvű vallásos népi verset, egy húsvéti ének első versszakát, amelyet 1440 táján jegyeztek be.

Középkori népköltészet

 A szájhagyomány útján terjedő középkori népköltészet jóval gazdagabb volt az írásbeliség által megőrzött szlovén nyelvű kultúránál. Műfaji megoszlás tekintetében mindenképpen a lírai (szertartási, szerelmes, vallásos) és epikus (mitologikus, legenda, ballada, románc) népdal játszott vezető szerepet, de fontos volt az elbeszélő próza is (mese, legenda, állatmese, elbeszélés). A középkori szlovén népköltészet kétségkívül legszebb darabjai a népballadák: Desetnica (A tizedik leány),  Lepa Vida (Szép Vida), Sirota Jerica (Szegény Jerica), Roąlin in Verjanko (Roąlin és Verjanko), Zarika in Sončica (Zarika és Sončica). Ezek közül is különösen kiemelkedik a gyermekét és nagybeteg férjét magára hagyó Lepa Vida, amelynek a 19. századtól számos feldolgozása született. A későközépkorban részben a lovagi életet is megörökítő románcok válnak népszerűvé. Egyik legszebb példája a műfajnak a terjedelmes Pegam in Lambergar (Pegam és Lambergar), amelyben a Cillei család és a habsburgok küzdelme elevenedik meg. Magyar szempontból a Mátyás király alakját megörökítő számos románcot kell kiemelnünk: Kralj Matjaľ in Alenčica (Mátyás király és Alenčica), Kralj Matjaľ v turąki ječi (Mátyás király török fogságban). A Lepa Vidához hasonlóan a számos Mátyás királyról szóló népdal és népmese fontos ihlető forrása volt a szlovén szépirodalomnak.

REFORMÁCIÓ

A török fokozatos és általános délkelet-európai térnyerése miatt a szlovének lakta területek 16. században folyamatos veszélynek vannak kitéve. A parasztlázadások jelzik az általános elégedetlenséget. Bár az európai reformáció kora egybeesik a reneszánsszal, s a szlovén területek egy része közvetlenül is érintkezik a horvát Tengermellékkel és Itáliával, ahol fejlett reneszánsz irodalom bontakozik ki, ennek ellenére a reneszánsz nem hagyott nyomokat a szlovén szépirodalomban. Ellenben a protestantizmus (reformáció) jelentős visszhangra lelt. A szlovén reformáció azokra az európai humanistákra támaszkodott (Rotterdami Erazmus,  Luther Márton), akik utat törtek az új eszméknek. A 16. század közepén a reformáció térnyerését jelző első szlovén nyelvű könyvek megjelenését követően, mintegy két évtized múlva napvilágot látnak az ellenreformáció szerény művei is, de ezek hatása jóval kisebb volt. A szlovén reformáció kezdetének dátumaként az 1550. esztendőt jelölik meg, amikor megjelenik Primoľ Trubar Catechismusa és Abecedariuma. A reformáció korának legfőbb hozadéka a szlovén nyelv tudatos előtérbe kerülése. Mivel a protestantizmus alapvetően az egyházi élet megújítását tűzte a zászlajára, nyilvánvaló, hogy a korban döntően az egyházi élethez kapcsolódó műfajok domináltak: Biblia-fordítások, katekizmusok, katolikus lekcionáriumok, bibliai magyarázó szövegek, nyelvtanok, szótárak, ábécés könyvek. Ezek közül különösen a „szlovén egyház” jogi és közigazgatási státuszát rendező művek, a Biblia-fordítás és az egyházi énekek játszottak fontos szerepet. Ebben a korban a világi irodalmat egyedül a népköltészet képviseli, de ezt mind a reformáció, mind pedig az ellenreformáció elutasítja.

Primoľ Trubar (1508-1586)

 A szlovén reformáció atyja, a szlovén szépirodalom kétségkívül első jelentős alkotója a Velike Laąče melletti Raąčicában született iparos apától. Fiumében, Triesztben és Bécsben végezte iskoláit, ahol kapcsolatba került a protestantizmussal. 1527-ben a Zidani most melletti Lokában lett pap, 1530-ban pedig vikárius Laąkóban. Már ekkor ellentétbe került a hívekkel, mert a szentek tisztelete ellen prédikált. 1535-ben Ljubljanában prédikátor lett, 1540-ben el kellett menekülnie Triesztbe, mert üldözték. Csak két év múlva térhetett vissza, s lett ljubljanai kanonok. 1548-ban Németországba menekült, Rothenburgban és Kemptemben prédikátor lett. 1561-ben szuperintendensként tért vissza Ljubljanába, 1565-ben a Cerkovna ordninga című könyve miatt elüldözték. Urachban élt, ahol megalapította a szlovén és horvát könyvek kiadását szorgalmazó bibliai társaságot. Haláláig, 1586-ig Derendingenben élt pásztorként. Közel két tucat szlovén és két német nyelvű könyvet jelentetett meg, továbbá 10 előszót írt németül. Trubar elkészítette az Újszövetség teljes fordítását, az Ószövetségből pedig Dávid zsoltárainak a fordítását. Katekizmusokat jelentetett meg és összeállította a protestáns egyház szabályzatát. Bár főleg fordítói tevékenysége a jelentős, de maga is írt néhány vallásos témájú verset. Gyakorlatias szellem, energikus és ambiciózus ember volt, aki élete alkonyán megrögzött lutheránus lett. A szlovénség jövőjét a német birodalmon belül képzelte el, de az önálló lutheránus egyház gondolata mellett állt ki. Legfőbb művei: Catechismus (énekekkel), Abecedarium (1550),  Ta evangeli sv. Matevľa (1555. Máté evangéliuma), Ta prvi dejl tiga noviga testamenta (1557. Az Újtestemantum első része), Ta slovenski koledar (1557. Szlovén kalendárium), En regiąter... ena kratka postila (1558. Egy regiszter… egy rövid postilla), Ta drugi dejl tiga noviga testamenta (1560. Az Újtestamentum második része), Sv. Pavla ta dva listi (1561. Szent Pál két levele), Cerkovna ordninga (1564. Egyházi rend), Ta celi psalter Davidov (1566. Dávid zsoltárai egészben), Ta celi katehismus (1567. Teljes katekizmus), Sv. Pavla listuvi  (1567. Szent Pál levelei), Tri duhovske pejsmi (1575. Három vallásos ének), Noviga testamenta pusledni dejl (1577. Az Újtestamentum utolsó része), Ta prvi psalm ľ nega trijemi izlagami (1579. Első zsoltár annak három magyarázatával), Ta celi novi testament (1582. Teljes Újtestamentum).

Jurij Dalmatin (1547-1589)

 A Primoľ Trubar szárnyai alatt nevelkedett Jurij Dalmatin Krąkóban született. Először Adam Bohorič iskolájában tanult, majd a tübingeni teológián. 1572-ben prédikátor lett Ljubljanában. Közel tíz éves kitartó munkájának korszakos gyümölcse, a Biblia teljes szlovén nyelvű fordítása, 1584-ben Wittenbergben 1500 példányban terjedelmes német előszó kíséretében jelent meg Biblija, tu je vse svetu pismu stariga ino noviga testamenta (Biblia, azaz az Ó- és Újtestamentum összes könyve) címmel. Dalmatin fordítása azoknak a törekvéseknek a betetőzését jelenti a szlovén kultúrában, amelyek kezdeményezője Trubar volt. A 16. század második felében megszületett az a mű, amely kétségtelenné tette a szlovén nyelv szépirodalmi alkalmasságát. A Biblia-fordítás megszületésének pillanatától hivatkozási alappá vált a szlovén irodalomban. Dalmatin fordításának nyelvi és stiláris megoldásai ma is meglepnek bennünket frissességükkel. Nyelvi tudatosságára jellemző, hogy a német nyelvű előszóban a szlovén nyelvet dicséri, a szlovéneket pedig a szlávság részének tekinti. Egyéb fontosabb művei: Karąanske lepe molitve (1584. Keresztyén szép énekek), Ta kratki würtemberąki katehismus (1585. Rövid würtembergi katekizmus), Agenda (1589. Szertartáskönyv).

Adam Bohorič (1520-1598?)

 A szlovén protestánsok közül laikusnak számító tanárember Rajhenburg (ma Brestanica) környékén született. Wittembergben tanult Philipp Melanchtonnál, majd hazatérte után Krąkóban iskolát alapított. 1566-ban a rendi iskola igazgatója lett Ljubljanában. 1598-ben száműzték. Ismeretlen helyen halt meg. Főleg ábécés könyvek, szótárak és nyelvtanok írásával foglalkozott. Legfőbb érdeme, hogy egységesítette Trubar és Dalmatin helyesírását, amely egészen a 19. század közepéig, Preąeren koráig (ekkor nevezték el bohoričicának), helyesírási normának számított. A P. Melanchton latin nyelvtanának mintájára készült Arcticae horulae (1584. Téli órácskák, nyelvtan) című latin nyelvű műve az első szlovén nyelvtan. Bohorič a könyvhöz írott terjedelmes előszóban szláv orientációját hangoztatja, s bensőséges melegséggel és büszkeséggel szól mindarról, ami „hazai”. Itt fejti ki azt, hogy minden nemzetnek joga van saját kultúrájához. Egyéb művei: Elementale (1580. ábécés könyv németül, latinul és szlovénul), Nomenclatura trium linguarum (1580. latin-német-szlovén szótár).

 ELLENREFORMÁCIÓ

 A nem túl jelentősnek mondható szlovén ellenreformáció sem vallási ideológiai, sem pedig irodalmi szempontból nem hozott áttörést a szlovén kultúra fejlődésében.

Tomaľ Hren (1560–1630)

 Ljubljanában protestáns családban született. Grazban tanult a jezsuitáknál. Előbb ljubljanai kanonok, majd 1599-ben ljubljanai püspök lett. Az ellenreformáció vezéralakja, aki üldözte a protestánsokat, imaházaikat bezáratta vagy leromboltatta, könyveiket elégettette. Nem kedvelte túlságosan az irodalmat, inkább a zenét és a festészetet. Legfőbb műve az Evangelij inu listuvi (1613. Evangélium és részletek) valójában lekcionárium, amely vasárnapra és ünnepnapokra szóló részleteket tartalmaz az Újszövetségből. Érdekessége, hogy műve alapjául éppen Dalmatin Bibliája szolgált.

 BAROKK

 A nem túl jelentős ellenreformáció korszakát követően a szlovén irodalom történetében a 17. század első évtizedétől egészen a század hetvenes éveinek elejéig igazi mélypont következett be. Ebben az időszakban egyetlen szlovén nyelvű könyv sem jelent meg. A korszellemnek tudható be, hogy a század vége felé a vallásos témájú művek mellett (imádságos könyvek, vallásos elmélkedések, prédikációk, passió-játékok, katekizmusok) megjelennek a szótárak, lexikográfiai, nyelvtani és egyéb tudományos művek. Ljubljana mint kulturális központi szerepe egyre határozottabban körvonalazódik. A reformáció íróinak a szlovén nyelvvel kapcsolatos hitvallása és kiállása a barokk korban követőkre talál, s ezzel sikerül megvetni a későbbi szlovén irodalmi nyelv alapjait. A jezsuita szellemiség térnyerése itt is általános. Az iskolákban az oktatás nyelve a német volt, ami jelentős mértékben akadályozta a szlovén nyelv fejlődését. Erre az ellentmondásra többen is felhívták a figyelmet. Ljubljanában 1693-ban megalakult az Academia operosorum, amelynek tagjai a legkülönfélébb tudományágakat és művészeteket képviselték. A kor egyik kétségkívül legértékesebb tudományos teljesítménye a nemesi származású Janez Vajkard Valvasor (1641-1693) német nyelven írott négy kötetes Die Ehre des Herzogthums Crain  (Krajina hercegségének dicsősége) című népismereti-néprajzi munkája. A barokk korban a népi vallásosság elmélyülését szolgálták az énekeskönyvek. Ezek közül kettő tekinthető igazán jelentősnek: Katolią kerąanskiga vuka peisme (A katolikus keresztény tan énekei, 1729) és a Tobiove bukve (1733. Tóbiás könyvei).

Matija Kastelec (1620–1688)

 A szlovén barokk tipikus szerzője Kilovče pri Premu-ban született. Kanonok volt Novo mesto-ban, s itt is halt meg. Elsősorban vallásos tárgyú műveit már a barokk korra jellemező erőteljes képiség és érzelmi túlfűtöttség jellemzi. Kéziratban maradt Dictionarium latino-carniolanum (Latin szlovén szótár) című munkája. Fontossabb munkái: Bratovske bukvice s. roľenkranca (1678. A szent rózsafűzér fivéri könyvecskéi), Nebeąki cil (1684. Mennyei cél),  Kratki zapopadek potrebnih katoliąkih naukov (1685. A szükséges katolikus tanok rövid foglalata), Navuk kristjanski (1688. Keresztény tan). Irodalmi szempontból kétségkívül a Nebeąki cil a legfontosabb és legértékesebb, mert a szerző a vallásos tárgyú munkába már kötöttségektől mentesebb nyelvezetet is megjelentet.

Janez Svetokriąki (1647 – 1714)

 A szlovén próza fejlődésében jelentős szerep jutott a  Kriľ pri Vipavi-ban született, igazi nevén Tobija Lionellinek. Apja olasz nemes volt, anyja szlovén nő. Kapucinusként és rétorként több helyen is megfordult, szinte az egész szlovénvidéket bejárta. Goriziában halt meg. Barátai unszolására öt könyvben adta ki prédikációit  Sacrum promptuarium (1669-1707. Szent kézikönyv) címmel. A nagyon szemléletes, eleven vipavai nyelvjáráson íródott prédikációkötet idegen minták alapján, de mégis eredeti módon összeállítva kézikönyvnek szánta a lelkészek számára. Prédikációi legértékesebb része mindig az az elbeszélés, amellyel a hétköznapi életből vett példával illusztrálja az eszmei mondanivalót. A számos anekdotikus, a hétköznapi életből vett példát tartalmazó prédikációi tekinthetők a szlovén széppróza előképének.

Oče Hipolit (1667–1722)

 Eredeti neve Janez Adam Gaiger volt. Novo mesto-ban született, s ő is kapucinus volt. Több kolostorban is megfordult, végül Kranjban halt meg. Szótára, a Dictionarium trilingue ex tribus nobilissimis Europae linguis compositum 1711 készült el, ám miután megismerte Adam Bohorič szótárát, a magáét átdolgozta s elállt a kiadásától. A gazdag szóanyagot tartalmazó szótár előszavában a protestáns írókhoz hasonlóan a szlovén nyelv jelentőségét hangsúlyozza. Újra kiadta A. Bohorič Grammatica latino-germanico-slavonica című művét (1715) és T. Hren Evangelij inu listuvi (1715) című munkáját.  Elsőként fordította le Kempis Tamás Hoja za Kristusom (1719. Krisztus követése) című korszakos művét.

 Romuald (1676-1748)

 Igazi nevén Lovrenc Maruąič. Gorica mellett született, úgyszintén kapucinus volt. Működésének egyik helyszínén, ©kofja Loka-ban 1721-ben német nyelvből lefordított egy passiót. A ©kofja Loka-i passiót tekintjük az első fennmaradt szlovén nyelvű passiónak. A több mint 1000 verssort tartalmazó, tizenhárom jelentből álló mű bemutatja Ádám és Éva kiűzetését a Paradicsomból, majd Krisztus keresztre feszítését. A barokk teatralitásra épülő mű nem eredeti alkotás, ám fontos értéket képvisel benne annak verselése, az ún. knitelverz.