INTELEM

Hercegszöllős, a Zsinat temploma

"Jöhet az utas bármelyik irányból: Laskó, Pélmonostor, Kő vagy Kiskőszeg felől, ha Hercegszöllős közelébe ér, szeme legelőször a dombra épült, várszerű református templom dombját veszi észre. Messzire látszik ez a domb, de róla is nagy távolságra lehet ellátni. Nem csoda hát, hogy ősidők óta nagy szerepe volt az itt élő nép életében. A latin építőmesterek a mai templom tornyát alapozhatták, amelyről figyelni lehetett a Mursáról Aquincum irányába húzódó hadiutat. A domb és épülete mozgalmas történetének újabb felvonása a XVI. században kezdődött, amikor e halmokra felkapaszkodtak a reformáció első drávaszögi hirdetői. Bizonyos, hogy állt már a templom a szöllősi dombon 1576. augusztus havának 16. és 17. napján, amikor a negyven prédikátor zsinatjukon fontos egyházi törvényeket alkotott. Falai között fogalmazták meg azokat a pontokba foglalt szabályokat, amelyeket az egyház- és művelődéstörténet Hercegszöllősi Kánonokként tart számon. Negyvenhat articulusa az új egyház intézményeinek és követőinek életét kívánta szabályozni. A zsinat évétől kezdve például a lelkészek számára kötelezővé tették az anyakönyvek vezetését: A 23. szakasz arra kötelezi a prédikátort, hogy egy könyvbe írja be az újszülöttek nevét és születése évét, továbbá arról is rendelkezik, hogy a lelkész, ha elhagyja állomáshelyét, akkor se vigye magával, hanem "az utanna valonac haggya". A 24. és 26. artikulus a tanítók, a scholamesterek életéről rendelkezik. A kánon harmincadik szakasza a táncot a tilalmas dolgok közé sorolta, mert "Az tánc miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik." A XVII. század utolsó negyedében kezd leáldozni a török félhold, mégis a falvak népe sokat szenvedett a török csapatok zaklatásitól: "nagy és sok viszontagságokat szenvedett az ekklésia a töröknek itt Baranyában végbevitt rettenetes pusztítása és rablása miatt, mert a templom, mely régi épületű ugyan, de szép munka volt, a parochiális házzal eggyütt széjjel szórattatva ide `s tóva bújkált, némely része végképpen is elbújdosott. Az elmúlván a' kegyetlen pestis, melly volt 1709-ben annyira megfogyassza a' népet, hogy azolta is alig szaporodhatik meg az ekklésia." A csapások azonban még akkor sem értek véget. A törökdúlás után némileg helyreállított templomba 1722-ben mennykő csapott, s teljesen leégett. Tíz esztendeig "hamvában állott". Az 1732 utáni esztendőkben "építtetett meg valamennyire a' templom, náddal padlásolva, s' ugyanazzal megkötve, mint valamelly közönséges ház". A szétkóborolt nyájat nehéz lehetett újból egy akolba terelni. Ereje csak 1803-ra lett akkora, hogy komolyabb templomépítésbe foghatott a szöllősi egyházközség. Az 1839-es években újabb igazításokra került sor. A munkálatok évét a cinterem vakolatdíszén álló 1832-es évszám is mutatja. Az alatta álló R és V betűk jelentése ma már megnyugtatóan nem értelmezhető. 1847-ben újból javítani kellett a templomtornyot. Akkor szerelték fel első ízben a villámhárítót. Minderre csak úgy tellett, hogy "a hívek tetemesen megadóztatták magukat". Családonként a népesség arányában 25-35 forintot fizettek, ezen kívül a közmunkákat vállalták. A lendületből még 1856-ban tartott, mert akkor kőkerítéssel és díszes kapuval vették körül templomukat. Az építés esztendejét a bejárat feletti évszám őrzi. A hercegszöllősiek második templomának dicsősége egészen a második világháborúig tartott. A harcok súlyos sebeket ejtettek a zsinat templomán. Megsérült a tornya és az épület tetőszerkezete. A legveszélyesebb rongálódásokat sikerült kijavítani. Mára már még nagyobb gondoskodásra, a teljes felújításra lenne szükség, ám 1990-re a költségeknek még csak negyedrészét sikerült előteremteni. A művészettörténeti, építészeti és elsősorban egyházi felbecsülhetetlen értékű templomot, ha semmi sem történik érdekében, újból pusztítani kezdi az esőzés, az idő megállás nélkül emészti, s dicsősége, amit a régiek negyobbra tartottak az első imaházuk fénykoránál végzetes pusztulásra jut. A sokat és sokak által látott templomtorony 1817-ben egy harangot őrzött. Némelyek hetvenöt, mások 97 font súlyúnak mondták. Felirata: "Gegossen in Graz 1759 Martinus feltl: hasmich." Úgy tűnik, örök igazságot szóltak a latinok, amikor kimondták: a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Egyszóval erős annak a lehetősége, hogy hosszabb ideig, míg lába nem kelt, a szöllősiek birtokolták a Hercegszöllősi Kánonokat tartalmazó korabeli (?) kéziratot. Vajon melyik alapszövege lehetett a Pápán Huszár Gál fia, Dávid által 1577-ben kinyomtatott kánonoknak? Amikor szép és erős temolomát romjaiból építette újjá a szöllősi gyülekezet, az egyház hatszáztizenöt hívet tartott számon. A mai karbantartáshoz mindössze egy tizednyien vannak. Vajon lesz-e erő szívükben és kezükben? S ha fel is jegyzik majd szorgosságuk dátumát, mint a korábbi építők tették, elolvassa-e valaki? Tudja-e még némely "kései maradék", hogy 416 esztendeje milyen fontos esemény színhelye volt a szöllősiek temploma?" (Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, l994.) A Hercegszöllősi Református Gyülekezet megbízott lelkésze jelenleg Varga György református lelkész, a Horvátországi Református Keresztyén Egyház Intéző Bizottságának elnöke, aki három gyülekezetben szolgál: Csúzán, Vörösmarton és Hercegszöllősön, valamint iskolai hitoktatást végez Sepsén is. 1996-ra, a háború éveiben a szöllősi gyülekezet létszáma negyvenöt lélekre csökkent, jelenleg már a hazatelepültekkel együtt mintegy 80 főre tehető. A baranyai esperes 1996-os jelentéséből kitűnik, hogy a legnehezebb időkben is ragaszkodott ez a kicsiny gyülekezet helyben élő lelkipásztor hiányában is a rendszeres istentiszteleti alkalmak megtartásához: 1995-ben a háborús körülmények ellenére 42 református istentiszteletet tartottak a faluban, ezen átlagban 24 fő vett részt, a hívek 5 alkalommal részesültek úrvacsorában, átlagban 26 lélek élt ezzel a lehetőséggel. A "zsinat templomának" felújítási munkálataihoz szükséges anyagiak a részletes költségvetési tervezet szerint mintegy 5 millió forintra tehetők. Ezen gyülekezetünk elsősorban saját erejéből kívánná a felújításhoz szükséges fedezetet előteremteni, ehhez azonban a kis létszám és a gazdasági nehézségek miatt jelenleg nincs tehetségük. Bajaikat tetőzi a hazatelepülők életkezdéséhez szükséges körülmények megteremtésének gondja is, bár mindemellett lelkészét a három gyülekezet önállóan tartja el. A gyülekezet lelkipásztora, és gondnoka, Sója Lajos aki az Intéző Bizottság baranyai régió-beli képviselője, a presbitériummal és a gyülekezet tagjaival együtt Istennek ad hálát, hogy történelmi nevezetes templomunkat a mögöttünk lévő évszázadok alatt megóvta a végső pusztulástól, a szétszóródott nyájat pedig napjainkig egybegyűjti és erősíti. Az Istenbe vetett hit és a megtartó reménységbe vetett bizakodásjeleként kicsiny gyülekezet napjainkban újra megmozdul, és ereje feletti munkára készen ismét azt tervezi, hogy az Istennek templomát sebeiből meggyógyítja. Kérjük református keresztyén testvéreinket, hogy imádságukban hordozzák erőfeszítéseiket. Kérjük, hogy tehetségük szerint anyagilag is támogassák a "zsinat templomának" felújítását, a halasztást nem tűrő építési munkák mihamarabbi elvégzését. Címük: Csúza, Református Egyházközség, XXX. utca 54. 54308 Csúza Telefon: + 385 31 733 169.