A moldvai csángók nyelvi jogai, különös tekintettel az oktatási jogok érvényesülésére

Mesterházy Szilvia

Bevezetés: Kik a moldvai csángók?

A Kárpátokon kívül, a Keleti-Kárpátok és a Szeret folyó közötti vidékeken élő moldvai csángóság sajátos, izolált, romániai nyelvi környezetben nyelvszigetként fejlődött nyelvi közösség. A jelenleg 239.938 (magyar eredetű) katolikusból 43% (103.543) él olyan településen, ahol beszélnek magyarul, de a magyarul (is) beszélő csángók létszáma 62.000 főre tehető. A csángók nyelve a magyar archaikus elemeit őrző dialektus.

Az 1992-es népszámláláson[1] a moldvai csángók közül 1801 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek (annak ellenére, hogy a 250.000 magyar eredetű moldvai csángó közül kb. 62.000 ma is beszél magyarul). A csángó magyar falvakban csupán 500 magyar nemzetiségűt írtak össze, 1301 főt pedig a városokban. Csángónak a népszámlálás során Románia egész területén összesen 2165-en vallották magukat (ez a hétfalusi, dévai, gyimesi és moldvai csángók összesített adata, melynek nagy része azonban - becslések szerint 2000 fő moldvai csángó). A sajátos, bizonytalan csángó identitástudat mellett a manipulatív, erősen torzított népszámlálási adatfelvétel, a népszámlálást megelőző egyházi propaganda, és a nacionalista légkör szolgál magyarázatként a fenti adatokhoz. Információink szerint emiatt hasonló eredményekkel zárult a 2002 évi népszámlálás is.

A moldvai csángó közösség helyzete eltér a többi határon túli magyar kisebbségi csoportétól, hiszen Moldva sohasem volt Magyarország része, az izolált közösségi helyzet miatt a csángó vidékek történelmi fejlődése más úton haladt. (Az eltérő fejlődéshez hozzájárult a csángókat hosszú ideje sújtó erőszakos román asszimiláció is.) A csángó kultúra archaikus hagyományait az elszigeteltségük miatt sikerült megőrzniük. A moldvai csángó magyar közösség identitástudatának lényeges alapja a római katolikus egyházhoz való tartozás.

A moldvai nem székely származású csángó magyarság északi és déli csángó közösségekre tagolódik. Románvásártól északra az északi csángók, Bákótól délre a déli csángók élnek. Az északi és a déli csángóságot egyaránt jellemzi nyelvi szempontból az erősen archaikus nyelv, néprajzi szempontból pedig a sok régi elemet megőrzött népi kultúra.

A csángó nyelvjárások egészen kivételes lehetőséget kínálnak annak tanulmányozására, hogyan hatott az elszigeteltség a nyelv megőrzésére, valamint új elemek megjelenésére. Tanulságos példák egész sorát találjuk azokra a kölcsönhatásokra is, amelyek két teljesen különböző nyelvcsaládba tartozó nyelv között jöttek létre. A finnugor nyelvcsaládhoz tartozó moldvai csángó magyar dialektust számos indoeurópai lexikai elemmel gazdagította a közvetítő román nyelv. Ugyanígy a moldvai román nyelvjárás sok szót kölcsönzött a magyarból, főként a mezőgazdaság, a kézművesség és a közigazgatás területén.

A csángók a magyar nyelvet nem tanulják, hanem a családban sajátítják el, és a nyelvhasználat kizárólagos színtere a család, valamint az informális kapcsolatok. A csángók kétnyelvűsége napjainkban egyre bizonytalanabbá válik, a magyar nyelv ismerete a fiataloknál már leginkább csak a tájnyelv valamilyen fokú ismeretéről, vagy értéséről tanúskodik, s ez jelentősen felgyorsítja a természetes nyelvi asszimilációt. Míg hatvan-hetven évvel ezelőtt a tájnyelv a beszélők anyanyelve volt, addig ez mára - amennyiben nem történt meg a teljes nyelvváltás, nyelvvesztés a beszélőnél - második nyelvvé degradálódott.

A moldvai csángók származásával kapcsolatban több eltérő álláspont létezik. [2] Pozsony Ferenc összegzése alapján a három leginkább elterjedt és megalapozott álláspontot ismertetjük:

a) A moldvai csángóság alaprétegét egyes kutatók még a IX. századi magyar honfoglalás idején a Kárpátokon kívül, Moldvában maradt magyarság csoportjaira vezetik vissza. Ennek igazolásaként a moldvai magyarság archaikus nyelvét és a IX. századi magyar tárgyi kultúrához hasonlító moldvai régészeti leleteket említik. Valójában azonban a tárgyi emlékek nem bizonyítják kellő megalapozottsággal, hogy a térségben maradtak származása visszavezethető eddig az időszakig. Ezt a felfogást Pozsony Ferenc tanulmánya szerint a helynevek sem támasztják alá, mivel a magyarság közvetlenül a honfoglalás utáni korszakban a Kárpát-medencében tipikusan csak személynevekkel vagy azoknak kicsinyítő képzős formájával nevezte meg településeit. A legrégiesebb magyar nyelvjárásokat beszélő moldvai falvak esetében eltérő névadási rendszer volt jelen, amely egy jóval későbbi magyar névadási formával egyezik meg.

b) Egy másik elmélet szerint a moldvai csángók kunok vagy más török ajkú népek leszármazottai.

c) Egy harmadik teória szerint a moldvai csángók ősei olyan erdélyi származású románok, akiket a római katolikus egyház még a Kárpát-medencében részben elmagyarosított, s akik az egyre súlyosbodó asszimiláció (magyarosítás) elől a XVII-XVIII. századokban Moldvába menekültek. Ennek a tudománytalan elméletnek a második világháború alatti évektől kezdődően voltak képviselői. Kidolgozása Dumitru Mărtinas nevéhez fűződik. A román nacionalista hatalmi csoportoknak ez az ideológia szolgáltatott alapot a csángók XX. századi erőszakos asszimilációjához.

A mai objektív, több tudományterületet átfogó kutatások azt az általánosan elfogadott nézetet vallják, hogy a csángóság alaprétege a középkori magyar királyság idején a Kárpát-medencéből tervszerű telepítés révén érkezett Moldvába. 'Ezek a legkorábban kitelepedett magyar közösségek a XIII. század végén és a XIV. század elején a Szeret folyó mentén  egy olyan településhálózatot hoztak létre, melynek a legfontosabb feladata a magyar királyság keleti határainak védelme volt. Ettől az összefüggő védelmi (gyepü)vonaltól jóval keletebbre is előretolt helyőrségeket létesítettek a Dnyeszter folyó mentén. Ott magyarok által ellenőrzött megfigyelő végvár volt például Őrhely (Orhei), Braila, Dnyeszterfehérvár (Akkerman) és Kilia. Ezt a védelmi feladatokkal kitelepített magyar alapnépességet a XV. században tovább gyarapították az inkvizíció elől menekülő husziták. Később a székelyföldi magyarok is folyamatosan menekültek Moldvába. Legjelentősebb csoportjaik az 1764-es osztrák megtorlás elől menekültek el tömegesen az erdélyi szülőföldjükről, és telepedtek le a Keleti-Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. Ezt meggyőzően bizonyítják az írott források, a hely- és személynevek valamint a néprajzi dokumentumok.'[3]

Az anyanyelvi/anyanyelvű oktatás jogi alapjai Romániában

A nemzetközi szerződések, melyeket Románia aláírt, illetve ratifikált, a romániai kisebbségekre (tehát a moldvai csángó magyarokra is) vonatkozó jogi szabályozás vonatkozásában elsődlegesnek tekintendők. A kisebbségeknek nyújtandó egyenlő esélyek biztosításához szükséges kisebbségi jog többek közt az anyanyelv oktatásához való jog. Ezt az elvet nemcsak a belső jogi szabályozás tekintetében kell vizsgálni, hiszen ugyanezt fogalmazzák meg - egyes esetekben ajánlás formájában - a Románia által ratifikált, alábbi dokumentumok:

ENSZ Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól 47/135[4]:

4. cikk (3): 'Az államoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük, hogy - ahol lehetséges - a kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetőségük legyen anyanyelvük tanulására, vagy hogy az anyanyelvükön történő oktatásban részesüljenek.'

Az EBEÉ emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferenciájának dokumentuma (Koppenhága, 1990. június 29) szerint:

'34. A résztvevő államok arra törekednek, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetősége legyen az anyanyelvük oktatására, illetve az anyanyelvükön történő oktatásra - függetlenül az érintett állam hivatalos nyelve vagy nyelvei megtanulásának szükségességétől -, valamint - ahol lehetséges és szükséges - anyanyelvük közhatóságok előtti használatára az alkalmazandó nemzeti törvényekkel összhangban.'

Európa Tanács Keretegyezménye a Nemzeti Kisebbségek Védelméről:

14. cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogát kisebbségi nyelvének megtanulására.

2. Nemzeti kisebbségek által hagyományosan és jelentõs számban lakott területeken, megfelelő igény esetén, a Felek törekednek - lehetőségeik szerint és oktatási rendszerük keretein belül - annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetőségük legyen kisebbségi nyelvüket megtanulni vagy ezen a nyelven tanulni.

3. A jelen cikk 2. bekezdését úgy kell végrehajtani, hogy az ne veszélyeztesse a hivatalos nyelv tanulását, vagy ezen a nyelven való tanítást.

A moldvai csángók tekintetében hangsúlyos, hogy a Keretegyezmény végrehajtását felügyelő Tanácsadó Bizottság megfogalmazza Románia felé, hogy a csángókat nem lehet eleve kizárni a dokumentum alkalmazási köréből. A Miniszteri Bizottság a dokumentum észrevételeinek figyelembe vételét kéri [5] a román kormánytól.

A fent említett általános érvényű nemzetközi dokumentumok mellett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is felfigyelt a romániai csángó magyar közösség helyzetére. A PkGy 1521. sz. Ajánlása a romániai csángó kultúráról felhívja Románia figyelmét, hogy biztosítsa a közösség tagjainak az anyanyelv oktatásának lehetőségét. Eszerint:

'(…) a Közgyűlés azt ajánlja a Miniszteri Bizottságnak, hogy ösztönözze Romániát A regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Chartájának ratifikálására és gyakorlati alkalmazására, illetve a csángók támogatására, főként a következő területeken:

biztosítani kell az anyanyelven történő oktatás lehetőségét a román Alkotmánynak és az oktatási törvénynek megfelelően. Ennek megfelelően osztálytermeket kell biztosítani a helyi oktatási intézményekben, valamint a falvakban a csángó nyelvet oktató tanárokat fizetésben kell részesíteni;' (9. Bekezdés)

a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényről, és felvilágosítást adni részükre a nyelvekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának módjairól;

lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy a csángó falvak templomaiban a római katolikus szertartásokat csángó nyelven tarthassák, valamint tegyék lehetővé a csángók részére, hogy a vallásos énekeket saját anyanyelvükön énekeljék; (…)'[6]

A PkGy Ajánlását 2001. november 14-én a Miniszteri Bizottság már határozatban erősíti meg[7] az alábbi megfogalmazásban:

'5. Az Ajánlás 9. szakaszának vonatkozásában a Miniszteri Bizottság egyetért az i. és ii. pontokban foglalt ajánlásokkal.'

Az 1996-ban megkötött Szerződésben a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról a felek a kisebbségi jogok szabályozása és alkalmazása tekintetében az ET Keretegyezményét tekintik alapul. Külön hangsúlyozzák az anyanyelvű oktatáshoz való jogot. (15.cikk (3)) 'A Szerződő Felek tiszteletben tartják a romániai magyar és a magyarországi román kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy anyanyelvüket szabadon használhassák a magánéletben és a nyilvánosság elõtt, szóban és írásban egyaránt. Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a személyek anyanyelvüket megtanulhassák, és megfelelő lehetőségük legyen ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, szükségleteiknek megfelelően.'[8] Hangsúlyozni kell azonban, hogy az alapszerződés végrehajtását ellenőrző kisebbségi vegyes bizottság működése akadozik, a román fél részéről az ajánlások megvalósítása rendezetlen.

Románia 1991-ben elfogadott, jelenleg érvényes Alkotmánya rögzíti a román nyelv hivatalos voltát. Az Alkotmány 32.2. bekezdése ezzel összhangban kimondja, hogy az oktatás minden fokon román nyelven folyik. A kisebbségek anyanyelvű/anyanyelvi oktatása módozatainak meghatározását külön törvény hatálya alá sorolja.

Ennek a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatására vonatkozó módozatait a Tanügyi törvényben határozzák meg, amelynek a bekezdései között több diszkriminatív elem lelhető fel, de ha a kisebbség oktatáspolitikusai ismerik az utóbbi néhány év alatt született miniszteri rendeletek és végrehajtási utasítások kritériumait, ezek alapján megteremthetik a magyar nyelv oktatásához szükséges objektív feltételeket.

A 3533. számú rendelet a román nyelvű iskolákban tanuló nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók anyanyelvi oktatásáról az 1999-es módszertani útmutatóban az alábbiak szerint fogalmaz:

'(…) A kérelmek beérkezése esetén az iskola osztályokat (15-25 tanuló) vagy csoportokat (7-15) hoz létre.'[9] (5.cikkely (a)).

A fenti rendelettel összhangban összegyűjtött kérelmek - a jogszabályi hivatkozás ellenére -  nem voltak elegendőek a magyar nyelv oktatásának beindításához, a folyamat helyi szinten minden esetben elakadt. A 2000. január 31-én kelt 3113. Sz. tanügyi rendelet egyszerűsíti az anyanyelv tanulásához való hozzáférést, amennyiben felhatalmazza e kisebbségi szervezeteket, hogy az egyes szülők helyett eljárhassanak az anyanyelvi oktatás igénylésében. A rendelet szerint: 'Azon településeken, ahol nem léteznek csoportok vagy osztályok valamely nemzeti kisebbség anyanyelvének oktatására, az illető nemzeti kisebbség szervezetei vagy egyesületei megnevezhetik azokat az egyetem előtti oktatási egységeket, ahol létezik igény a szülők és a tanulók részéről az anyanyelv tanulására, és kérelmet küldenek meg az oktatási egységnek és a megyei főtanfelügyelőségnek.'[10] (2. cikkely)

A fent említett dokumentumok alapján tehát a moldvai csángó magyarok nyelvoktatásához meghatározták ugyan a jogszabályi kereteket, de a végrehajtás ezzel nincs összhangban, hiszen, a hivatalos - iskolai keretek között zajló magyarnyelv-oktatás mindeddig nem indult be.

A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján bizonyítható, hogy a csángó közösség magyar identitású tagjai 1990 óta folyamatosan kérik az iskolai keretek között szervezett anyanyelv oktatást[11]. A kérelmeket a helyi szervek gyakran be sem iktatták, vagy különböző okok miatt érvénytelennek tekintették. Az elmúlt években Klézse, Pusztina és Lészped községekben gyűjtötték össze a szükséges számú kérelmet, de a magyar mint idegen nyelv oktatását minden jogszabályi feltétel teljesítése ellenére nem tették lehetővé a helyi hatóságok. Az iskolai oktatás helyi szintű ellehetetlenítése miatt a 90-es években több kísérletet tettek a közösség magyar nyelv oktatásának helyi, iskolai kereteken kívüli biztosítására.

A moldvai csángók anyanyelv-oktatásának előzményei

Az ötvenes években, a Magyar Népi Szövetség által kezdeményezett oktatási kísérletek eredményeképpen Moldvában több településen indult el a magyar nyelv oktatása. A lészpedi általános iskolában és a bákói tanítóképzőben magyar tannyelvű osztályokat létesítettek. Ezek a kezdeményezések azonban nagyon rövid ideig működhettek, mivel az 1958/59-es tanévben az összes moldvai csángó faluban rendelettel megszüntették a magyar nyelvi/nyelvű oktatás lehetőségét.

A 80-as évektől számos felajánlás érkezett a csángó közösség identitás és nyelvvesztése, valamint gazdasági megsegítése érdekében. A magyarországi kormányzati, illetve civil szféra segítőkészsége, valamint a nyugati és erdélyi magyarság segíteni akarása különböző próbálkozásokat tett az oktatás beindításának területén is. Ezek az oktatási formák az alábbiak szerint működtek:

Magyar nyelv oktatása - nem szaktanárokkal - módszertani alapozás és megfontolások nélkül - amely a magyar mint idegen nyelv oktatására irányuló minimális igényeket elégítette ki egyes csángó falvakban. (Szabófalván Perka Mihály, Lészpeden Kolonel József és Fehér Katalin, majd rövid ideig Klézsén Duma András tanított.) Ezen kezdeményezések fokozatosan megszűntek részben az oktatási folyamat minősége, és az ebből fakadó egyre nagyobb mértékű érdektelenség miatt.

Részvétel magyar nyelvű oktatásban Erdélyben. Az erdélyi alap- és középfokú magyar nyelvű oktatást biztosító intézményekben a kilencvenes évek eleje óta vesznek részt moldvai csángó gyermekek. Az előző oktatási formához hasonló szakmai probléma merül fel ezen oktatási forma esetében is, hiszen - bár ezekben az oktatási intézményekben szaktanárok tanították a gyerekeket - a pedagógusok itt sem voltak felkészülve a moldvai csángó gyerekek esetében, a speciális körülményeikből adódóan felmerülő oktatás-módszertani feladatokra. (Borbáth Erzsébet, a csíkszerdai József Attila Általános Iskola igazgatónője felismerése volt, hogy a moldvai csángó gyerekek oktatása speciális módszertani előképzést igényel, valamint hogy az oktatási folyamatba bekapcsolt gyerekek sorsát követni kell.) Néhány év tapasztalata után beindult a gyerekek előzetes válogatása az anyanyelvi előkészítő táborokban résztvevők közül. Elsősorban Csíkszeredában, de Székelyudvarhelyen, Kovásznán, Szászrégenben, Sepsiszentgyörgyön, Gyulafehérváron is tanultak magyar nyelven moldvai csángó gyerekek százai egy évtizeden át.

A moldvai csángók gyermekek szülőhelyükön kizárólag román tannyelvű iskolába járnak, melyek, gyenge oktatási minőséggel rendelkeznek. Az oktatás gyenge minősége a másik oka annak, hogy a diákok külön felzárkóztatást igényelnek - nemcsak a magyar nyelvtudás (a magyar helyesírás, olvasás elsajátítása), de - az egyes szaktantárgyak követelményszintje tekintetében egyaránt. A gyerekek felzárkóztatása a megfelelő versenyképes szintre az első évek feladata volt.

Magyarországi középiskolai oktatás. Az erdélyi oktatási intézményekben szerzett tapasztalatok ismeretében egyértelmű, hogy a magyarországi intézményekben való oktatás még inkább hatástalan volt. Az erdélyi iskolákban meglevő problémák mellett a szülőföld és az anyaország közti szociokulturális szakadék a gyerekek felzárkózását és beilleszkedését még nehezebbé tette.

Részvétel a magyarországi felsőoktatásban, ennek előkészítéseként a Nemzetközi Előkészítő Intézet[12] munkájában. Az említett oktatási módokhoz viszonyítva a felsőoktatásban - a már ismert körülmények miatt - szintén nagy hátránnyal indultak a moldvai csángó hallgatók. A magyar állam által biztosított évi 10 állami ösztöndíjat nem minden esetben tudták igénybe venni a diákok. Az előkészítő intézet az érettségizett diákoknak első évben nyelvi és szaktárgyi előképzést nyújtott, ezt követően felvételi vizsgával (mely a NEI hallgatói számára könnyített vizsgát jelentett) kerültek be a hallgatók a különböző magyarországi egyetemekre és főiskolákra, melynek eredményeképpen gyakoriak voltak a gyenge tanulmányi eredmények, az évismétlések.

A fent említett különböző mértékben átgondolt oktatási próbálkozások célja a csángó magyar értelmiség létrehozása volt. Különösen a magyarországi oktatásban résztvevők esetében azonban az oktatási folyamat befejeztével, a szülőföld végleges elhagyása jelentette a legnagyobb gondot.

A moldvai csángók anyanyelvi/anyanyelvű oktatásának jelenlegi helyzete

A szülők a 90-es évektől számos kérvényt nyújtottak be, hogy a helyi állami iskolákban a magyar nyelv opcionális oktatását vezessék be. A tanulmányban már említett 2000. január 31-én kelt 3113. számú tanügyminiszteri rendelet és a román iskolákba járó, nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók anyanyelvoktatására vonatkozó rendelkezések 2000. április 6-i, 30.257-es számú végrehajtási utasítása alapján tett kísérletek a mai napig nem vezettek eredményre.

A 2000. szeptember 14-15-i Bákó megyében járt minisztériumközi bizottság megállapította, hogy Pusztina és Klézse községekben létesíteni kell egy-egy magyar nyelvet tanuló csoportot. A bizottság jelentése ellenére a Bákó Megyei Tanfelügyelőség nem hozta létre a tanulócsoportokat. Időközben az aláíró szülőkre nehezedő nyomás, valamint a helyi hatóságok, a Belügyminisztérium képviselői és a sajtó által folytatott kampány hatására a szülők egy része visszavonta a magyar anyanyelv opcionális tanulásának bevezetésére vonatkozó kérelmét.

Eredménytelenek maradtak tehát a szülők kérelmei, akárcsak az évek során a Nemzeti Nevelésügyi Minisztérimban, a Kisebbségvédelmi Hivatalban leadott feljegyzések és jelentések, valamint a civil társadalom különféle szervezeteinek felmérései - melyek a magyar mint idegen nyelv oktatásának szükségességét bizonyították.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel való együttműködésre tett kísérletként 2001. február 9-én 77 pusztinai szülő nevében a tanfelügyelőség jóváhagyását kérte, hogy délutánonként, az általános iskola egyik osztálytermében magyar mint idegen nyelv oktatást folytathassanak - 2001. március 5-én ezt a kérést Pârjol község polgármestere elutasította.

Mivel az addigi kezdeményezések, és az iskolai oktatásra vonatkozó kérések sem érték el a kívánt eredményt, a csángó magyarok anyanyelv oktatásának megtervezésekor az eddigiektől eltérő, iskolán kívüli formában, - tudatos, fokozatosan építkező oktatási stratégiára volt szükség. Az így átgondolt stratégia célja kettős: részben egy értelmiségi réteg kinevelése, mely hazatérve fellendítheti a szülőföldön élők kulturális, oktatási, stb. életét és lehetőségeit; másrészt a moldvai gyerekek és fiatalok identitásélesztése, az identitás megerősítése, illetve a segítségnyújtás az identitás-választásban. Mindehhez figyelembe kellett venni, hogy a moldvai csángó magyarok magyarnyelv-oktatása egyelőre csakis iskolán kívüli keretek között oldható meg - a fentiekben felsorolt jogos igények ellenére.

Mindannyiunk számára a kezdetektől egyértelmű volt, hogy Moldva határain belül egyelőre csak az alapoktatás kialakítható, a közép- és felsőoktatásra Erdély, esetleg Magyarország területén kell megoldást keresni.

Az átgondolt oktatáspolitikai stratégiával kapcsolatban elsődleges követelmény volt, hogy annak az oktatás minden szintjét érintenie kell az alapoktatástól a felsőoktatásig.

Ennek főbb elemei az alábbiak:

Iskolán kívüli/alternatív nyelvoktatás: A 2000/2001-es tanévben egyelőre kísérleti jelleggel indult el az oktatás két faluban, Klézsén és Pusztinán. Az oktatás speciális módszertanára nem kívánok kitérni, de bizonyára magyarázatul szolgál ennek szükségességére a csángók által használt magyar nyelvi változat, mely - a helyszínen oktató magyar tanárok által elsajátított magyar köznyelv oktatására vonatkozó metodológiától erősen eltér. (A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy az oktatás folyamatát megkönnyíti, ha a pedagógusok csángó származásúak.) A kísérleti évben kb. 100 gyereket (és esetenként felnőttet) oktattak korosztályos és nyelvtudás szerinti bontásban.[13] A kísérleti tanév sikerein felbuzdulva, a 2001/2002-es tanévben már hat településen (Pusztina, Klézse, Trunk, Külsőrekecsin, Somoska, Dioszén) zajlott sikeresen az oktatás kb. 400 gyerek részvételével. A programot a Romániai Magyar Pedagógusszövetség felügyeli, módszertani képzést, továbbképzéseket biztosítva az érintetteknek. Szintén csak utalni szeretnék azokra - a román hatóságok részéről tett - intézkedésekre, melyek ezen oktatási forma megszüntetését célozzák (2002-ben két peres eljárás is zajlott, az iskolán kívüli oktatási programban részt vevő szervezetek, a MCSMSZ, valamint a Szeret-Klézse Alapítvány ellen).

Szünidei nyelvoktatás: Az iskolai szünidőben  több moldvai faluban zajlik jelenleg is szünidei nyelvoktatás (Magyarfalu, Külsőrekecsin, Somoska), mely az utóbbi két év tapasztalatai alapján az iskolán kívüli/alternatív nyelvoktatás előkészítéséhez alapvető. A szünidei oktatás során játékos formában (versek, dalok, stb. ) elsajátított anyanyelvi ismeretek nemcsak felkeltik a gyerekek érdeklődését, hanem bizonyos alapismereteket is nyújtanak.

Ehhez kapcsolódva kell megjegyeznünk, hogy - mivel az alapiskolás korú gyerekek Moldván kívüli oktatása eddig nem járt pozitív tapasztalatokkal - ennek a korosztálynak az oktatása mindenképpen a szülőföldön megoldandó. A jelenlegi elképzelések szerint a szülőföldi (jelenleg a fent említettek szerint, iskolai kereteken kívül működő) anyanyelv-oktatási foglalkozásokat követő a középiskolai oktatás csak Moldva határain kívül biztosítható. Az egyes középfokú oktatási intézmények felé az RMPSZ felügyelet alatt tevékenykedő, alternatív oktatást végző nyelvtanárok irányítják a gyermekeket.

Gyimesfelsőloki Líceum: Amennyiben a gyerekek továbbtanulása líceumi keretek között javasolt, ahhoz a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum nyújt megfelelő keretet. Itt is szükséges a moldvai gyerekek oktatásának különleges módszertana, hiszen a - líceumban együtt oktatott - moldvai és a gyimesi csángó gyerekek identitása teljesen eltérő. A középfokú oktatásban a magyar nyelv oktatását felváltja a magyar nyelvű oktatás, mely a speciális módszertan és a pedagógusok pozitív hozzáállása mellett a gyermekektől is kitartást, szorgalmat igényel. A líceumi oktatásra nem javasolt, illetve az ebben az oktatási formában részt venni nem kívánó gyerekek szakiskolai képzése Erdélyben oldható meg.

Felsőoktatás: A megfelelő előképzettséget követően a moldvai csángók versenyképes tudását a felsőoktatásban való részvétel zárhatja le. Magyar nyelvű felsőoktatási képzésre elsősorban a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen, az Erdélyi Magyar Tudományegyetemen nyílik lehetőség. Természetesen nem kizárt a magyarországi felsőoktatásba való bekapcsolódás sem, de ezt a magyar Oktatási Minisztérium elsősorban részképzés formájában támogatja.

Ígéretek és várakozások a 2002/2003-as tanévre vonatkozóan

A romániai sajtóból és az RMDSZ-től származó értesülések szerint, két moldvai csángó faluban állami oktatás keretében indulhat be a következő tanévtől a magyar nyelv oktatása. 2002. júniusában - az RMDSZ-szel folytatott tárgyalások eredményeképpen - az Oktatásügyi Minisztérium jóváhagyta a pusztinai és klézsei szülők közjegyző által is hitelesített kérvényeit, és az ezek alapján megírt tanfelügyelőségi átiratot. A jóváhagyás értelmében ősszel Pusztinán 24, Klézsén pedig 17 gyermek kezdheti meg immár az állami közoktatás keretében a magyar nyelv tanulását heti három vagy négy órában. E tantárgy részét képezi majd a tanrendnek, a gyerekek jegyet kapnak, majd a nyolcadik, illetve a tizenkettedik osztály végén vizsgáznak belőle.

Tanulságok

A román állam által biztosított jogi szabályozástól függetlenül szükség van egy olyan lépcsőzetesen építkező oktatási stratégia kidolgozására és alkalmazására, mely a moldvai csángó magyar gyerekeknek és fiataloknak lehetőséget nyújt az anyanyelv elsajátítására, majd az anyanyelvű oktatásra. A fent vázolt folyamat az oktatás teljes spektrumát próbálja felölelni, mellyel biztosítható lenne az értelmiségi réteg, illetve a szakemberek kinevelése.

A sikeres 'nemzetrész mentési folyamat' befejezéséhez azonban arra van szükség, hogy a jól képzett szakemberek képzése a szülőföldön legyen megoldható, illetve az anyaországi képzést követően a diplomás fiatalok hazatérve találjanak lehetőséget a boldoguláshoz.

Irodalom

Apador-CH- Pro Európa Liga 2001. Jelentés a moldvai csángó helyzetéről. A csángó magyarok kérdése Kézirat. Bukarest

Benkő Loránd 1990.  A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 188. sz. Budapest: Akadémiai Kiadó

Domokos Pál Péter 1987.  A moldvai magyarság. Ötödik átdolgozott kiadás. Budapest: Magvető Kiadó

Halász Péter 1999. A csángók. A moldvai magyarság évszázadai. Rubicon. Történelmi folyóirat X. évf. 9-10. sz. 23-25.

Határon Túli Magyarok Hivatala honlapja - http//www. htmh.hu

Hegyeli Attila 2000.  A moldvai csángók magyar nyelvi oktatásának esélyei. Kézirat. Klézse

Lükő Gábor 2002. A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. Budapest: Táton Kiadó

Pozsony Ferenc 1999. Csángósors. Moldvai csángók a változó időkben. Budapest: Teleki László Alapítvány

Pozsony Ferenc 2000. Magyar sors Moldvában. Kézirat.

Szabó T. Attila 1972. Kik és hol élnek a csángók? In: Szabó T. Attila: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok, cikkek. Bukarest: Kriterion 161-164.

Szilágyi N. Sándor 1979. Amit még nem mondtunk el a csángó népnévről.  A Hét X. évf. 24. sz. 10.

Tánczos Vilmos 1997. Hányan vannak a moldvai csángók? Magyar Kisebbség III. 1-2. sz. 370-390.

Tánczos Vilmos 1998. Hungarians in Moldavia. Institute for Central European Studies No. 8. Budapest

Jegyzetek

http://www.mtaki.hu/docs/cd2/tanulmany/09_Mesterhazy_Szilvia.htm