INTELEM

Felhősné Csiszár Sarolta:

A horvátországi református egyházközségek úrasztali terítői

 A kárpátaljai református egyházközségek felmérése után kezdtünk hozzá a horvátországi gyülekezetek úrasztali készleteinek a felméréséhez 1998-ban. Munkánkban nagy segítségünkre volt Lábadi Károly Istennek hajlékai a Drávaszögben (Budapest, 1994) című tanulmánya, amely az egyházak jegyzőkönyveinek hiteles felhasználásával veszi sorra az egyházakat, melyben egyebek mellett közöl minden fellelhető leltárt is, ami az úrasztali készleteket tartalmazza. Igy Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács és Bellye leltárait vehettük Bellye kivételével munkánk alapjául, ott ugyanis a háború áldozata lett a templom és az egyház teljes anyaga. A Drávaszögön kívül eső településeken, Haraszti és Rétfalu, az egyházközségekben meglévő helyi anyagra hagyatkoztunk. Az innen ugyancsak kívül eső Szentlászlón és Kórógyon a templomok szintén romokban hevernek, a lakosság most kezd visszatelepülni ősi földjére, most szerveződnek újra az egyházak, így úrasztali felszereléseket ezeken a helyeken sem találtunk. A felmérhető 11 egyházközségben, bár a háború nyomai még érezhetők, az úrasztali készleteket többnyire együtt találtuk a parókiákon és a templomokban.

Az összeírás egyik jelentős tételét, a 2O9 darabot számláló, úrasztali terítők és egyéb templomi textíliák tették ki. Ez a szám magában foglal minden textilféleséget így a sákramentumok kiszolgálásához tartozó úrasztali terítőket, kehely és keresztelőedény takarókat, a templomok bútorzatának állandó letakarására szolgáló ún. garnitúrákat, terítőket, padtakarókat stb. amelyek rendszerint 2-12 darabból állnak. Így a számok tükrében ez igazán szerénynek tekinthető. Különösen feltűnő, hogy kevés az úrvacsorai asztal megterítéséhez használatos úrasztali terítők száma, jóllehet a korábbi leltárak 8-14 terítőt is felsorolnak. Mégis az tapasztalható, hogy többnyire kevés közöttük a személyes adomány, a helyi kézimunka. Az összeírásból az is kiderül, hogy a nagy múltú horvátországi református egyházközségek nem becsülték igazán őseik tárgyi emlékeit. Korábbi századokból alig őriztek meg valamit.

A felmérés során regisztrált 2O9 darab úrasztali terítőből és templomi textíliából egyetlen 18. századi terítőt találtunk, és csupán 2O darab a 19. századiak száma is. A többi, 187 darab, a 20. századból való. Ezt a megállapítást a hozzáférhető leltárok támasztják alá. Csúzán pl. az 1885-ös püspöki látogatásra történő összeírás 14 darab úrasztali terítőt sorol fel: egy sima gyolcs abroszt, egy csipkével szegett fehér gyolcs abroszt, egy recesávos rojtos abroszt, négy darab selyemterítőt, amelyből egy kék, egy zöld, egy veres, egy virágos, három selyem kendőt, ebből egy kockás, egy virágos selyem kék pántlikával és egy virágos selyem veres pántlikával szegve és egy virágos selyem terítő. A leltár részletesen leírja a terület egyetlen 18. századi, 172O-as terítőjét, felsorol egy fehér muszlin, csipkével szegett terítőt 1815-ből és egy veres selyemmel kivarrott, virágos terítőt. Az újabb összeírás 1922-1927 között folyamatosan történt. A 12. tételben összeírt összesen 14 darab terítő között már csak egy darabot találtunk az 1885-ben felsoroltakból. A 8. tételhez irt, ma is meglévő korábbi darabot, az 172O-as "kenyértakarót", amelynek az anyagát az összeíró tévesen, selyemként határozta meg és amelyet a megjegyzés rovatban található rövidített idézet pontosít. Különös viszont, hogy felsorol a 6. tételben három terítőt, amelyről azt irja, hogy a kék megvolt 1812-ben, de erről az 1812-es terítőről az előző leltár nem tesz említést. Az általunk 1998-ban készített összeíráskor talált 22 darab terítő és egyéb templomi textilia között az összeírásban szereplők közül már csak az 172O-as, a Millenniumi bordó bársony és a vörös bársony "úrasztali lábszőnyeget" tudtuk regisztrálni. A többi újabb szerzemény. Ugyanezt tapasztaltuk a többi egyházközségnél is.

Hercegszőlősön az 1817-es püspöki látogatásra készített leltár maradt meg. A terítők száma itt ekkor 8 darab volt. Egy fekete selyemdamaszt, virágos mintával, arany csipkével szegve és díszítve, egy kék virágos gyolcs abrosz, széles rececsipkével a közepén, 2 db egy végbe való veres és zöld virágos vesszős szélű selyemkendő, 1 abrosz, amely négy mintás selyem kendőből volt összedolgozva, 1 db három szélből való, rojtos szélű sávos abrosz. Egy fehér szedett mintás (vesszős), rojtos szélű vászon abrosz és 1 db veres virágú selyem, keresztelőedény takaró. Jegyes, korábbi évszázadból való évszámos darab nem volt közöttük. Közbülső időben nem készítettek leltárt, igy meg kell elégednünk az általunk 1998-ban történt összeírással. Itt összesen 28 darab úrasztali terítőt és egyéb templomi textíliát találtunk. Ezek között egy sem volt már olyan, amit az 1817-es leltár felsorol. Múlt századit is mindössze 3 darabot találtunk, egy három részből álló nyers szinű ripsz garnitúrát a század végéről, a többi mind a 2O. századból való.

Sepsén az 1817-es összeírás mindössze 3 darabot regisztrált: "egy gyolcs, 1 selyem, egy sárga, fekete virágos" terítőt. 1998-ban 17 terítője és templomi textíliája volt. Ebből 3 darab volt múlt századi, 14 darab 2O. századi.

Kő egyházközségében 1855-ben készített leltárt. Ekkor 3 darab terítője volt: 2 db selyem kendő, 1 fekete terítő. 1998-ban is 3 terítőt találtunk.

 

Karancson 1817-ben 9 darab terítője volt az egyháznak, 1885-ben kiegészülve egy újabbal, amely 1853-ban készült bordó selyemből. Az 1998-as összeíráskor 17 darab terítőt és templomi textíliát találtunk. Ezek között már nem találtunk egy darabot sem, azokból, amit az 1817-es leltár említ. De mint egyetlen múlt századi darabot, megtaláltuk az 1853-ból valót. A többi mind 2O. századi.

Laskón az 1817-es és az 1895-ös összeíráskor is 12 darab terítő volt. Közöttük "1 taft takaró 1789. V. J. Pr. felirat" írással és egy 1861-es évszámos terítő. 1998-ban az összeíráskor a talált 18 darab terítő között az 1789-est már nem találtuk meg, de megtaláltuk az 1861-es terítőt és még két darabot a 19. század legvégéről.

Várdarócon 1825-ben készített leltárt az egyház. Ekkor 11 úrasztali terítőt vettek számba, ezek között volt egy 1787-es évszámos, egy 1817-es és egy 1818-as évszámos terítő is. A következő leltár 1882-ben készült. Közöttük a korábbi leltárban szereplők közül már egyet sem találtunk meg, de az 1882-es leltárban szereplőkből 1998-ban a 38 darab kézimunka között találtunk 3 darab olyan terítőt, amely szerepelt az utóbbi leltár tárgyai között. Ezek közül kettő évszámos, az egyik 1868-ból, a másik 1879-ből való, egy pedig évszám nélküli. 35 darab 2O. századi.

 

Kopácson 1771-ben 7 darab terítőt írtak össze. 1817-ben a jegyzőkönyv 4 darab abroszt és terítőt ír és ekkor már létezett a ma is használatos zöld taft terítő. Az 1879-ben kezdődő jegyzőkönyvben pedig egy most is meglévő bordó bársony terítő. 1998-ban a 9 darab terítő között a korábbiból nem, de az 1879-ből megtaláltunk 2 darabot. A többi terítő a 2O. századból való.

Rétfalu gyülekezetében 1998-ban 30 darab úrasztali terítőt és templomi textíliát regisztráltunk. Korábbi közöttük sem volt. 19 századi volt 3 darab, 20 századi 27 darab.

Vörösmarton, Kőn és Harasztiban, az egyháznak csak 20. századi terítői voltak. Vörösmartról mindössze annyit tudunk, hogy az 1885-ös püspöki látogatáskor nem voltak értékesebb edényei. 1909-ben közadakozásból vásároltak egy terítőhöz és egy szószék terítőhöz való bársonyt, ami 115 korona 82 fillérbe került. A terítőkre festett díszítések kerültek, amelyet a helybeli nők végeztek Novák Olga iparművész irányításával. A szószéktakarón a következő feliratot lehetett olvasni: LEGYETEK VALÓBAN AZ IGÉNEK MEGTARTÓI. A terítők 1998-ban már nem voltak az ekkor összeírt 13 darab textília között. Harasztiban 13 terítőt találtunk.

A terítők anyagvizsgálata azt mutatja, hogy a horvátországi egyházközségek a magyar református gyülekezetek között a módosabbak közé tartoztak. A 209 darab textíliából 50 darab készült bársonyból, ami igen nagy szám, 2 plüssből, 65 darab volt a bolti damasztok száma (abroszok és szalvéták), 20 darab volt házi és takácsvászon, 8 darab szövet, 1O darab gyolcs, 3 darab batiszt, 1 perzsa szőnyeg, 10 db selyembrokát és selyemtaft, 6 darab ripsz és 34 darab az egyéb (10 db horgoltcsipke és kötöttcsipke, 5 napszövet, 3 matlaszé, 1 clott, 1 kasmír, 1 balon, 1 műszál, 10 nyloncsipke). Feltűnően sok a bársony és az egyéb kész ipari termék, így pl. ipari damaszt terítő és csak elvétve akad egy-egy házilag készített vászon abrosz. Mivel az ipari termékek meglehetősen drágák voltak, az egyszerű egyháztagok számára elérhetetlenek, így nyilván a terítők zömét közadakozásból vásárolták. Egy-egy ilyen darab beszerzését nagy előkészület előzte meg. Elkészítését rendszerint hozzáértő műhelyekre bízták.

Éppen ezért nagy erénye az itteni úrasztali terítőknek, hogy a díszítésben az alkalomnak megfelelően nagy biztonsággal használták az egyházi szimbólumokat. A 12 egyházközségből 9-ben találtunk olyan díszített terítőt vagy egyéb templomi textíliát, ahol a díszítésben a szimbólumok kapták a központi szerepet. Leggyakrabban a kalász, szőlőfürt és a kehely ábrázolással találkozunk, de előfordul szív, horgony, boroskancsó, tölgylevél, mákgubó és három terítőn is találkoztunk a galamb szimbólikus ábrázolásával. Ezek közül most csak egyet, a galambábrázolást szeretném kiemelni, amely országosan elterjedt ugyan, de úrasztali terítőkön nem a leggyakrabban használt egyházi szimbólum. Kiemelését az indokolja, hogy ezen a kis területen három terítő fő motívumaként is megtaláljuk, mégpedig nem is egy, hanem kétféle értelmezésben is. A népművészetnek igen kedvelt motívuma. Ott találjuk a legkorábbi népi textileken, faragott, festett használati tárgyakon, de az egyházművészetben, így a templomok faragott bútorzatán, a festet kazettás mennyezeteken. Használata a keresztyénséget megelőző időből épp úgy táplálkozhat, mint a Krisztus utáni korból. Hiszen a galamb tulajdonságai miatt: szelídség, tisztaság, hűség - már a keresztyénséget megelőző időben is jelentős szerepet játszott az ember életében. Ezért a pogány korban gyakran használták azt áldozati állatként az istenek kiengesztelésére. Az egyházi szimbolikában is több jelentése van. De igazán fontossá a Krisztus utáni korban lett, ahol a Szentlélek látható jegye lett a galamb. Krisztus megkeresztelésekor Isten Szentlelke "galamb formájában" szállt alá az Atyától a Fiúra. Noénak a galamb, csőrében olajággal jelentette, hogy Isten megbocsájtott az embernek. Igy lett a galamb a kiengesztelődés, megbocsátás és a béke jelképe.

A galambbal, mint a Szentlélek ábrázolásával találkozunk a csúzai 172O-as terítőn. A lenvászonból, arany, ezüst és ekrű selyemszállal, laposöltéssel, tűfestéssel és száröltéssel varrott, úrihimzéses terítő közepét a csőrével kétfelől szívet tartó páros galamb díszíti. A páros galamb a terítő közepén lévő körirat csúcsán helyezkedik el. A köriratban az Ézsaiás LV. részének első verséből vett idézet olvasható, nyomtatott nagybetűkkel: "KIK SZOMJÚHOZTOK VEGYETEK BORT ÉS TEJET". A körirat belsejében nyomtatott nagybetűkkel ez áll: "ÉLETNEK KENYERE CHRISTUS ÉS ÉLŐ VIZ ANOA 172O". A terítő négy sarkát tulipános virágbokor minta díszíti. A kompozíció szerkezetében megegyezik az ország egészén megtalálható hasonló úrihimzéses terítők mintáinak szerkezetével. A körirat középpontjában álló páros galamb és szív, bár mindkettő ismert bibliai szimbólum, együttes ábrázolásával alig találkozunk. A galamb ebben az esetben a Szentlelket jeleníti meg, míg a szív az emberi testben a szeretet jelképe. A galamb és a szív együttes alkalmazása a Szentlélek és a szeretet elválaszthatatlanságát szimbolizálja.

Igen jeles darab a másik két bemutatandó terítő is, ahol búzakalász és szőlőábrázolással együtt találkozunk a galamb szimbólummal. Mindkettőt bécsi műhelyben készítették közadakozásból, 2O év különbséggel. 1847-ben készült a kopácsi egyház terítője, ahol a galamb-ábrázolásnak egy másik értelmezésével találkozunk. A bordó bársonyból készült terítőt körben aranyos fémrojt szegélyezi, sarkaiban egy-egy nagy bojtnehezékkel. A változatos technikával dúsan hímzett terítő középpontjában búzakalászos és szőlőágas koszorúban kitárt szárnyú repülő galamb látható, csőrében olajággal. A búzakalászos és leveles szőlőfürtös koszorút alul bokréta köti össze. A mintát arany fémszállal, gépi hímzéses laposöltéssel és flitteres rátéttel hímezték. A közepébe helyezett kitárt szárnyú repülő galambot ezüst fémszállal tűfestéssel hímezték. A galamb csőrében az olajág sötétzöld és világoszöld bársonyból anyagrátéttel, a madár csőre és karma rózsaszin himzőfonallal, laposöltéssel készült.

Szinte megszólalásig azonos kompozícióban kalász és szőlőág koszorúban jelenik meg a csőrében olajágat tartó galamb a várdaróci egyház 1868-as zöld bársony úrasztali terítőjén is. Ezt is Bécsben készítették közadakozásból 198 fr. 91 x-ért. A terítő szélét körben hosszú, aranyos fémrojt szegélyezi, sarkaiban nagy bojtokkal. A minta itt is a terítő közepét díszíti, amelyet arany fémszálas gépöltéssel és flitterekkel hímeztek. A két kompozíció csak annyiban tér el egymástól, hogy a galamb itt jobban megkomponált és az olajágat, a csőrt és a karmokat is ezüst színnel hímezték. A terítő egyik sarkában flitterekből irott betükkel a feliratban ez olvasható: "A daróczi ref. Egyházé 1868." A szimbólumok úrvacsorai terítőn vannak rajta. A csőrében olajágat tartó repülő galamb a megbocsátást szimbolizálja. A kalász és a szőlő, Jézus Krisztus érettünk, bűnösökért megtöretett testét és kiontott vérét jelenti a keresztyén ember számára. A jelképek együttes kompozíciója az úrvacsora lényegét szimbolizálja: Jézus Krisztus áldozata megtisztít minden bűntől.

A Horvátországi Református Egyházközségek Úrasztali Terítői

Összefoglalva elmondható, ha személyes tárgyak adakozásában nem is jeleskedtek a horvátországi egyházközségek, nagy műgonddal készítették úrasztali terítőiket. Ebben nem riadtak vissza a nagyobb anyagi áldozattól sem. A bibliai jelképek ilyen nagy számú és pontos használata egyértelműen azt jelenti számunkra, hogy Bibliát olvasó és jól értő, Istent szerető nép adta ennek a vidéknek sok viszontagságot megért magyarságát.

 Jegyzetek

1. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, 1994. 41.O.-

2. Csúzai leltár 1922-1927.Csúzai 1922-es 27-es leltár: Ez tételenként a következő darabokat sorolja fel: "1. 1 bordó terítő bársony: Millenniumra készítette az egyház. 2. 1 zöld terítő, bársony: Cs. Bárdi Józsefné. Ádám Ilona.
3. 1 hétköznapi zöld posztó terítő.
4. 1 lila selyem terítőkendő
5. 1 szines selyem terítőkendő
6. 1 fehér 1 kékszines vászon terítő és 1 zöld. (kék megvolt 1812-ben, fehér elrongyolódott)
7. 2 fehér vászon asztalkendő
8. 1 selyem kenyértakaró (Felirata: "Életnek kenyere")
9. 1 vörös bársony úrasztali lábszőnyeg. 1925.
1O. 1 fehér damaszt asztalkendő,
11. 1 fehér damaszt asztalkendő Cs. Bárdi Józsefné, Ádám Mária ajándéka" - 3. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, 1994. 49. o. - 4. uo. 56. o. - 5. uo. 59. o. - 6. uo. 67. o. Karancs 1817-es leltár: 2 db kockás damaszt, 1 gyolcs, 2 selyem kendő, 2 darab hímzett (veres selyemmel, a másik arannyal kivarrt), 1 kék taft, arany csillaggal, veres pántlikával és fekete rojttal (Szente Pálné asszony ajándéka, 1 szőnyeg. - 8. Daróczi jegyzőkönyv 1817. leltár 2. o. - 9. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. - 1O. Kopács, I. sz. Anyakönyv 325. o. KOPÁCS "Ebben az időben az úr vacsorájának kiszolgáltatásához megkívántató eszközök ezek voltak: egy fejér kotczkas jó nagy abrosz, egy rátz munka, veres tarkájú nem igen nagy abrosz. két selyem keszkenő egyik kék, másik zöld fejér virágokra (melyet nem igen régen vettek jó indulatból némely malmos gazdák. Siket András, Kováts István és többi társai Szent Péteri Miklós uram prédikátorságában... egy ritka szövésű selyem keszkenő" - 11. Kopács. I. sz. Anyakönyv 329. o. 1885-ös leltár, amelyben egy ma is meglévő bordó bársony abrosz is szerepel. " Egy úrasztalára való vörös bársony teríték, aranyhímzéssel... Egy asztalra való piros-zöld abrosz és egy zöld selyem abrosz. Két szalvéta, két viselt fejér abrosz. -
12. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. Budapest, 1994. 34. o. -
13. Takács Béla: Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben. Budapest, 1986. 77. o. - 14. uo. 77. o.