INTELEM

Ifj Bartók Béla

BARTÓK BÉLA KAPCSOLATA A VALLÁSHOZ

Az emberiség fejlődésével fokozatosan kialakultak azok a kulturális gondolatvilágok, amelyek a világ keletkezésével és rendszerbe foglalásával kezdtek foglalkozni. Ennek egyik legjelentősebb megnyilvánulása a hiedelmek, majd vallások megjelenése, és az utóbbiban egyik legjelentősebb az idők folyamán kialakult és fokozatosan fejlődött kereszténység volt. Ennek kiemelkedő tagjai és gondolkodói rendszeresen foglalkoztak a tökéletesítés lehetőségével, a megerősödött egyház fejlődésével, de bírálatával is, és igen sok más téren is jelentős alkotó ennek – mintegy melléktermékként – hangot is adott.

Ezek közé tartozott Bartók Béla is, aki korszakalkotó tevékenysége mellett a vallás kérdésével is foglalkozott.

Bartók Torontál megyei katolikus polgári család gyermekeként 1881. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született, és ezt az eseményt édesanyja a szokásokhoz híven imádságos könyvében megörökítette „Béla született 1881. év március hó 25-én este 10 órakor pénteki napon" szöveggel. Ugyanitt olvasható a négy évvel később született Elza húgára vonatkozó bejegyzés. A könyv egyébként német nyelvű (hosszú ideig Pozsonyban német ajkú közegben élt nagyanyám leánykori imakönyve), „Die reinste Liebe, Gebet und Erbauungsbuch von Ev. Ekhartshausen" című és a bécsi Wallners Verlag kiadványa.

Apámat 1881. április 5-én keresztelték meg Nagyszentmiklóson, és mivel ekkor még állami anyakönyvezés nem volt, több későbbi okmányban ez a téves születési adat szerepel, ami néha nehézséget is okozott sorozásnál vagy származásigazolásnál.

A továbbiakban édesanyja munkahelyeitől függően két elemi iskolában és három gimnáziumban tanult édesapám, és a többnyire jeles bizonyítványban – az egyetlen német nyelvű besztercei gimnáziumot leszámítva – hit- és erkölcstanból mindig jeles érdemjegye volt.

Középiskolái legjelentősebb részét a pozsonyi Kir. Katholikus Főgimnáziumban végezte, itt is érettségizett. Az előírásos hittanórákon kívül tehetsége révén komolyabb szerep is jutott számára, nevezetesen az előtte öt évvel érettségizett Dohnányi Ernő örökébe lépett a vasárnapi diákmiséken, amelyeket a klarissza templomban tartottak, és négy éven keresztül itt orgonált.

Iskolai évei alatt természetesen részt vett minden kötelező egyházi jellegű tennivalókban, de a megkötöttségekkel kapcsolatos ellenérzése miatt ezeket kritikával fogadta.

Érettségi után Budapestre kerülvén, főiskolai tanulmányai mellett teljes érdeklődéssel fordult a század elejének minden kérdése, a művészeti irányzatok, a politika, a szocialista eszmék és a külföldi irodalom felé.

Egyik jelentős olvasmánya Nietzsche: „Menschliches, Allzumenschliches" (Emberi, nagyon is emberi dolgok), könyv szabad szellemek számára, melyből jegyzeteket is készített, hivatkozva arra, hogy maga már régen gondolt ilyesmikre.

Egy húgának írt levélben több Nietzsche-idézet is szerepel; ilyenek: „Nincsenek örök tények, aminthogy nincsenek örök igazságok." „A számok törvényeinek felfedezése eredetileg már uralkodó tévedés alapján történt, mely szerint több azonos dolog létezik – de valójában nincsenek azonosságok." „A tagadás a lényegem."

Egy 1905-ös Párizsból kelt levelében újra kitér az utóbbira, és azt írja: A szkeptikusok azt mondják: „Kételkedni kell mindenben", de így kételkedni kell abban is, hogy kételkedni kell. Ugyanitt rövid bibliai elmélkedést is olvashatunk: „Furcsa, hogy a biblia azt mondja: »Isten teremtette az embert«! Holott éppen fordítva áll a dolog: ember teremtette az istent. Furcsa, hogy a biblia azt mondja: a test halandó, a lélek halhatatlan, mikor az is fordítva igaz: a test (anyaga) örökkévaló, a lélek (= a test formája) véges. Furcsa, hogy a papi és a színészi pályát ellentétesnek mondják, pedig pap is, színész is egyet hirdet: mesét. Azt hiszem, hogy vallástalanság idején olyanfajta emberek a leginkább kicsapongók, akik a vallási uralom idején fanatikus hitbuzgók lettek volna."

Apámnak egyébként több századeleji bibliája volt, melyeket tanulmányozott is, de szabad szelleme, sok kortársához hasonlóan, nem tudta bírálat nélkül elfogadni a hittételeket és merev előírásokat.

Ebben az időben édesanyja emlékezete szerint egyik nagypénteken böjtölt, ami nem volt szokása, és 1905 decemberében elvállalta húga Béla nevű fiának keresztapaságát, és ezt komolyan is vette, rendszeresen hozott számára ajándékokat, és érdeklődött előmenetele iránt.

Bartók gondolatvilágában továbbra is szerepet játszott a vallás és a hit, melyekben egyre több ellentmondást fedezett fel.

1907-ben, 26 éves korában emiatt súlyos válságba is került. Ekkoriban meleg kapcsolata fejlődött ki egy művésztársával, Geyer Stefi hegedűművésznővel, aki hitbuzgó katolikus családból származott (bátyja katolikus plébános volt), és kiderült, hogy vallási téren erős ellenvélemény van közöttük. Levelezésben fejtették ki egymásnak véleményüket, és ezekből néhány levél meg is jelent különböző gyűjteményekben. Az írások terjedelme igen hosszú, és ebben az ismertetésben nem célszerű azokat szó szerint közölni, de néhány alapvető idézetet megemlítek egyes levelekből.

„A görögök valósággal csont és húsból való isteneket állítottak elénk; ezért oly hasonlíthatatlanul érdekesebb és művésziesebb mitológiájuk, mint a zsidóké. Az ótestamentumban jóval homályosabb a Jehova alakja, de azért mégis föl van ruházva emberi mintára szabott tulajdonságokkal, melyek azonban az örökkévalósággal homlokegyenest ellenkeznek. A keresztény mitológia szentháromsága még ennél is misztikusabb valami, s ebből magyarázható az a középkori lelki sötétség, melyből alig tudtunk nagy nehezen kievickélni. De az nem is Jézusnak alkotása, aki tulajdonképpen csakis etikus volt, s mint ilyen egyikét a legnagyobb műveknek alkotta."

„Az istenekben való hit emberi gyöngeségből eredhetett elsősorban. Teljesen érthető, hogy a gyöngébb embernek kimondhatatlan vigasza, hogy nyomorúságában egy Hatalmas Lényhez fohászkodhatik; hátha cserébe kap a hatalmas úrtól egy kis kenyérmorzsát. Hát még a túlvilági jutalom, bűnhődés stb.! Csupa emberi kaptafára szabott formulák, nagy vigaszára vannak a sanyargóknak. Talán ez az oka annak, hogy sok kiváló eszű papi férfi hamis meggyőződést szimulál a gyöngébbek kedvéért; akik kétségbe esnének, ha utolsó támasztékukat, a hitet elrabolnák tőlük."

„Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, 10 ezer év múlva egész munkásságomnak nyoma se lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Nem volna kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező Mindenség iránt. Lelkesedni kell azért a szentháromságért, amelyről levelében oly szépen ír. Ha én keresztet vetnék, azt mondanám: A Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében..."

A levelezés megszakadt, és az ideológiai ellentétek különböző utakra sodorták Bartókot és Geyer Stefit, de életük végéig megtartották baráti kapcsolatukat.

Apám életében nagy változást okozott zeneakadémiai tanári kinevezése, és főleg a népdallal való találkozása, amely elterelte figyelmét a vallás kérdéseiről.

Kapcsolat azonban mégis maradt elsősorban azért, mert gyűjtőútjain az eléggé elzárt falvakban a helyi értelmiség segítségét vette igénybe, és ezek között kiemelkedő volt a papok segítsége. Az egyszerű emberek gyanakvással fogadták a közigazgatási vezetőket, de papjaikban bíztak, és apám a különböző felekezetek között mindegyikben jó kapcsolatot talált, rendszeresen vendégül látták, és gondoskodtak az általuk jónak látszó énekesek összegyűjtéséről és bátorításáról.

A gyűjtött dalok jelentékeny részében szerepel az Isten neve, illetve más egyházi vonatkozás, és Bárdos Lajos egyszer ezekről kimutatást is készített azt igazolandó, hogy apám ezeket kiemelkedően szerette. Ez persze inkább érdekesség, de azért azt igazolja, hogy nem határolta el magát ezektől.

1909-ben apám megnősült; magántanítványát, Ziegler Mártát (édesanyámat) vette feleségül, aki református volt, de ez nem okozott soha véleményeltérést közöttük. Az azonban megemlíthető, hogy apám nagyon sérelmesnek tartotta a reverzális kikényszerítését, ezt nem is kért, de nem is adott (második felesége evangélikus volt), így egyházi házasságot nem is kötöttek. Az egyházak, és különösen a katolikus egyház művészeti tevékenységét igen nagyra becsülte apám; minden lehetséges alkotást megnézett, képeiket családtagjainak ajándékozta.

1914-ben párizsi útja után Normandiába utazott, és édesanyámnak lelkesen írta: „Katedrálisokat reggelizek, ebédelek és vacsorálok. Kicsi 6000-es városokban többedmagukkal vannak, 4-5 nap alatt 20-30-at lát a vándorló, néhány gyönyörű van köztük."

Két év múlva Bartók vallási életében lényeges fordulat történt. – A fennálló törvények szerint az iskolákban kötelező volt a hittan tanítása, és hogy a tanulók ne vegyes oktatást kapjanak, 6 és 18 év között nem volt szabad vallást változtatniuk. – 1910-ben születtem, 1916-ban kerültem első elemibe, és apám ekkor, visszaemlékezve a saját iskoláiban volt erős dogmatikus hittanoktatásra, úgy vélte, hogy számomra jobb lenne egy szabadabban gondolkodó vallási közösség. Ezért elkezdte részletesebben tanulmányozni a protestáns vallásokat, beszélt képviselőikkel, és legjobban megnyerte tetszését az egyetlen magyar alapítású egyház, az unitárius, amely szabad szellemével és erős toleranciájával legközelebb állt a saját elképzeléseihez. Ilyenformán 1916 nyarán vele együtt az unitárius egyházba kerültünk.

Apámat érdekelte a kis egyház sorsa, és a kötelező adófizetésen kívül igyekezett másban is segíteni. Egy ízben orgonavásárlásnál, máskor kántorválasztásnál adott tanácsokat, és figyelemmel kísérte az egyházi sajtót is.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy apám világhírének növekedésével, főleg a nyugati világban, nyilvántartják unitárius mivoltát, istentiszteleteken rendszeresen megszólalnak művei.

A Biblia mindig érdekelte, és fiatalkori Bibliáin kívül később is szerzett be példányokat, így hagyatékában 1921-es és 1923-as teljes Biblia és 1927-es Új Testamentum is van.

Utolsó amerikai tartózkodása során csak ritkán került szó vallási kérdésekről, azonban 1942-ben Gombosi Ottó zenetudós kérésére elvállalta újszülött fia keresztapaságát, és azt írta: „A keresztapaságot természetesen készséggel vállalom, bár nekem a keresztelkedés ceremóniájáról megvan az én magánvéleményem. Nb. az én vallásom (a saját választottam unit.) azt mondja: »a keresztség nagyon ajánlatos ugyan, de nem föltétlenül szükséges«."

Apám zeneszerzései során egyházi jellegű műveket ugyan nem alkotott, de megjegyezhető, hogy két utolsó művében, a nem egészen befejezett III. zongoraversenyben és a töredékes Brácsaversenyben mindkét második tétel megjelölése „Adagio-religioso", ami talán csak zenei formanyelvet jelent.

Budapest, 1992. szeptember