INTELEM

III.

A LEGVESZÉLYESEBB HATÁRVONALON: SZENTGOTTHÁRDTÓL KISSZOMBORIG

A KATHARINA-hegyről messze belátni a szerb megszállt területre: PREKMURIÁBA. Így nevezik a vendeklakta vidéket.

Kis ország ez, Muraszombat a fővárosa. Alsólendva a kapuja, a vend föld kulcsa. Messziről község látszik a hegyek között. Márokrét. Lakói három országon keresztül mennek bevásárolni, úgyhogy átvágják a szerb és az osztrák területbe ékelődő keskeny magyar országnyelvet. A szerbek Muraszombatot tették meg a vidék központjának, de ez az itteni községektől messze van és a hegyek között a rossz közlekedés miatt nehéz megközelíteni. 
A hegy gerincén vonul itt a határ. Egyszer taligaúton, máskor kígyózó ösvényen, aztán út, árok nélkül keresztülvág az erdőkön, majd mély szakadékba rohan, hogy ŐRFALU és KOTORMÁNYközt benyomulva, lezárja az országutat. Itt a KERKAFOLYÓT is metszi. 
Szépek itt a fenyvesek, - zsonganak, illatoznak. Nagy távolságban egy-két vend tanyát érintünk. A határ az út mentén vonul és az egyik helyen magyar, a másik helyen szerb területre veti a tanyát.

A határ lehetetlen vonulása egyre szörnyűbb. Több helyen új szerb őrházat látunk. A Mura torkolatáig minden befelé, vagy kifelé tartó országutat átvág a határ, az egyetlen ALSÓLENDVA-RÉDICSI vasútvonallal együtt. 
SZENTGYÖRGYVÖLGY átellenében SZENT LÁSZLÓ községet kanyarítja ki a határ. Itt színmagyar nép lakik, reformátusok. A megszállás óta nincs lelkipásztoruk, de egész Jugoszláviában nem találni református papot. 
A RÉDICSI és LENTI szakaszon minden magaslat a szerbeké. A herceg ESZTERHÁZY-erdőket a határral két részre osztották és a térképen látható túloldali erdők már nem is léteznek. Minden fát kivágtak. 
A vidéknek ezen a részén nagyon sok a kettős-birtokos. Csak Lenti-nél közel ezer ember jár át naponta. A megszállt-területiek rétjeiket vesztették el, az idevalók szőlőiket. Itt is sok a panasz. Termelőgazdálkodásról, haszonról szó sincs. Éppen, hogy munkájukkal megtartják a földet. 
Alsólendva és Rédics között felszedték a vasúti síneket. Már többször voltak tárgyalások, hogy a forgalmat megnyissák, de a szerbek erről hallani sem akarnak. Alsólendva szerb megszállás alá került, magát a járást Magyarországnak hagyták meg. 
Két új községet létesítettek a szerbek itt a megszállt háromszögben. Görzből szlovéneket telepítettek a magyar községek közé, a telepeseknek földet adtak, hogy ezzel is a határ megerősítését biztosítsák.

Lendva környékén huszonnyolc színmagyar község él megszállás alatt. PINCE községben a megszállás óta nem volt tanítás az iskolában. Magyar tanítót nem engednek működni, szerb tanító pedig a népnek nem kell. 
Közigazgatásilag is lehetetlenek a viszonyok. A közigazgatási központ MARBURG. A helyzettel nem ismerős intézkedések és a rettenetes közlekedés megbénítja az egész vidéket. 
A megszállás óta Bisztrice alatt a Murán új hidat építettek a szerbek, vasutat vezettek rajta keresztül és összekötötték Muraszombatot LUTTENBERGGEL. Az új híd és a vasút megépítése is szerb stratégiai érdek. 
Az SHS-frontot egy szerb katonai komité állapította meg. A határ kijelölésénél kizárólag a stratégiai helyzet volt a vezérfonál és sem etnográfiai szempontok, sem földrajzi kialakulások nem jelentettek akadályt a szerb érdekek keresztülvitelében. A legfontosabb stratégiai pontokat foglalták el, teljesen mellékes volt, hogy ezáltal lehetetlen határok jönnek létre. 
Előre kidolgozott terv alapján léptek a szerbek a Dunántúlra. Négy hídfőn vetették meg a lábukat: Prekmuriaban, Gyékényesnél. Gólánál és Délbaranyában. A murántúli vidék a csehek pozsonyi hídfője felé írányul. A SOMOGYSZOB-NAGYKANIZSAI vasúti gócpont könnyű megközelítését a góliai hídfő elfoglalásával biztosították maguknak.

Délbaranyában pedig a Dunaľ Dráva-szögletét szállták meg, hogy erről az oldalról is gondoskodjanak felvonulási térről. 
A góliai hídfővel kapcsolatosan egy másik ponton is észrevesszük a szerbek stratégiai előretörését. Ismeretes, hogy Alsólendva körül huszonnyolc színmagyar községet szakítottak el tőlünk. Erről a vidékről maguk a szerbek híresztelték, hogy a községeket visszaadják Magyarországnak. Ugyanekkor titkos megbízottak jártak MURAKERESZTUR vidékén és a községekben szerb agitációt fejtettek ki. Ennek eredményeképpen hét község: Murakeresztur, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Seménháza, Molnári, Fityeháza és Kollátszeg Jugoszláviához való csatolását kérte. A szerb kormány tárgyalásokat is megindított és erre ajánlották fel Alsólendva vidékét. A szerbek a NAGYKANIZSAľ BARCSI vasútvonalat szerették volna megszállni, ami – ha sikerül, - stratégiai helyzetük a Dunántúlon még kedvezőbb lett volna. Természetesen a magyar kormány elutasította az ajánlatot. 
A Dráván a régi horvát közigazgatási határt követi a trianoni vonal. A GYÉKÉNYESI Dráva-híd a szerbaké. Rajta a vasút Zágráb felé vezet. A hídon innen jó széles darabot kanyarítottak ki. A híd tövében lévő szivattyúház szerb területről szolgáltatja Gyékényesnek a vizet.

Gyékényes után három község következik: GOTALAVÓ, GÓLA és ZDÁLA. Mind a három a szerbeké. A gyékényes – barcsi vasúttól 60 méterre állnak a határkövek, Zdálánál közvetlenül a házak előtt. 
Az elszakított lakosság útja azelőtt mindig NAGYKANIZSÁRA, CSURGÓRA vagy BERZENCÉRE vezetett. Ma a megszállt területen befelé, messze távolságban fekvő helyekre kényszerítik a népet. Góla község megszállás alatt van, vasútállomása magyar területen. 
Az állomás várótermében több utas várakozik a Barcs felől érkező vonatra. Szótlanul ülnek. Az ablakmélyedésben szerb határőr áll. 
- Hová igyekeznek, néném? – kérdezzük az egyik asszonyt. 
- Kaproncára. 
- Hát hogyan? 
- Mi megszállt területről jövünk, de mivel nincs vasútunk, csak erre utazhatunk. Gyékényesen át utazunk, a hídon túl aztán már ismét szerb területen megyünk. Örök életünkben így utaztunk, csak azelőtt nem volt kíséret. 
- Milyen kíséret? 
- A szerb őr, aki amott áll. 
Befut a barcsi vonat. A gólai utasok külön kocsiba szállnak, a szerb katonaőrrel. Rájuk zárják az ajtót. Így utaznak magyar területen egész Gyékényesig. Itt a zágrábi vonathoz kapcsolják a kocsit.

Barcson a felső Drávahíd felerészben a szerbeké, felerészben a magyaroké. A Dráván túl SÁNC- és JANINAPUSZTA idetartozik hozzánk, de onnan csak igazolvánnyal lehet átjönni. 
SIKLÓSNÁL Baranyába ugrik át a határ és a szárazhatár lehetetlenségei kezdődnek újra. Este érkezünk meg, szállást az egyik gazdánál kapunk. 
Vacsora után a gazda egy történetet mond el. 
- 1922 karácsony előestéjén egy Krämer nevű csendőrtiszthelyettes másodmagával járőrszolgálatba ment a KÁSÁD-TORJÁNCI útra. Csendesen baktattak a frissen esett hóban. Szép, fehér karácsony hallgatott körülöttünk… 
Ment a két csendőr a békés éjben. Elérték a határt. A hó betemette az árkot, az utat, csak a kövek látszottak ki arasznyira. A torjánci út megszakadásánál megálltak. Körülkémleltek. Az út továbbfolytatásában két alak közeledett. Szerb csendőrök voltak. 
Köszöntek egymásnak: 
- Szervusz sógor! (Így szokták egymást szólítani.) 
Beszélgetni kezdtek. A szerbek odaátról, a két magyar innen. Elfüstöltek egy pipát, egy-egy cigarettát. 
- De most már mennünk kell, mert még nagy utunk van hátra – szólt a magyar tiszthelyettes. 
- Végigjárjátok a vonalat? – kérdezték a szerbeket 
- Nem, sietünk haza. Karácsony van.

- Jó nagy kerülő! Tudjátok mit, gyertek át hozzánk és menjetek a mi területünkön. Sokkal hamarabb értek haza. 
- Mi nem mehetünk át – felelték a magyar csendőrök. 
- Dehogy nem, hisz mi is sokszor a ti területetekre megyünk. Gyertek csak! 
A két csendőr gondolkozott. Valóban nagyot kanyarodott errefele a határ. Karácsony van, és otthon várják őket. 
Átmentek. Együtt baktattak, tovább beszélgettek. 
Nem jutottak tízpercnyire sem, az útszéli bokrokból egyszerre csak eléjük ugrott hat fegyveres szerb. 
A tiszthelyettes dermedten nézett a két kísérőre. Azok nevettek. Át kellett adniuk a fegyvereket, aztán bekísérték őket Zsidópusztára, az őrségre. Se szó, se beszéd, bezárták őket a kamrába és az ajtó elé őrt állítottak. 
A tiszthelyettes észbekapott. Mulasztást követett el. Nem lett volna szabad átjönnie. Kopogott az őrnek. Megkérte, engedje ki egy percre. 
Kisietett az udvarra, aztán híretlen megfordult és futásnak eredt. 
- Sztoj! Sztoj! – kiáltott az őr. 
A csendőr még jobban futott. Eldördült a fegyver és a tiszthelyettes elesett. A fehér havat piros vér festette át… 
Otthon gyerek, asszony hiába várt rá késő éjszakáig…

Másnap a magyar határőrök a tiszthelyettes holttestét kérték. A szerbek visszaüzentek, hogy jöjjön át egy bizottság, aztán elvihetik. 
A vámőrszakaszparancsnok felkészülődött, magához vette embereit, hogy elinduljanak. Már mentek volna, mikor lélekszakadva berohan egy túloldali ember: 
- Ne jöjjenek át, az Istenre kérem, mert egy egész lovasszakasz áll lesben a puszta alatt! 
Kiment a halotti küldöttség a határra. 
- Hol van a holttest? 
- Benn a pusztán. 
- Hozzátok ide, átvesszük. 
- De jöjjetek át, nem lesz semmi baj! - próbálkoztak a szerbek. 
Ezek után? Nem hiszünk többé nektek! Hozzátok ide a halottat. 
A szerbek nem tehettek mást, kiadták Krämer tiszhelyettes holttestét. 
És két hét múlva kékre-zöldre verve jött haza a másik csendőr, akit Krämerrel tőrbecsaltak. 
…BEREMENDNÉL mészvonalat húztak a síneken keresztül, még tolatni sem tudnak. A vonalon túl lévő községek lakóit, akik mind Siklósra jártak azelőtt, lefelé parancsolták. 

 

ILLOCSKÁNÁL, egy kis szakaszon, a KARASICAPATAK a határ. A patakra azt mondták a szerbek, hogy hajózható. 
Kisebb hegylánc húzódik PÉLMONOSTORTÓL KISKŐSZEGIG a BAÁNI-hegyek. Érthetetlennek tűnik, hogy az antantbizottság miért nem a baáni hegyláncot jelölte ki határnak? Szinte természetes vonalat mutatnak. Itt is a szerb stratégiai érdek győzött, amennyiben a hegylánc közepétől tíz kilométeres körzetben jelölték ki a határt. Kitűnő belövésük van a szerbeknek. Ez a baranyai háromszög a szerbek említett hídfője. 
Az igazság szerint a határt a Dráván kellet volna kijelölni. A baáni hegyeken túl színmagyar községeket találunk. Ilyenek: CSÚZA, SEPSE, KEŐ, KARANCS, BODOLYA, VÖRÖSMART, KISKŐSZEG, lejjebb LASKÓ, DARÓC, KOPÁCS és BÉLLYE. A lakosok ETE és BOJTA Árpádvezérek telepesei. 
Két érdek vezette a szerbeket, hogy Délbaranyát megszállják. Az egyik a hídfőkérdés, a másik a Frigyes-főhercegi uradalom. A baáni hegyeken innen fekszik FŐHERCEGLAK, az uradalom volt központja. Mintagazdasága mindenkor tekintély volt a magyar mezőgazdaságban. Nagy és gyönyörű parkjában a főhercegi kastély áll. A nagy pusztáról igazgatták a baranyai, illetőleg a helyi uradalmat. Számos hivatala, nagy gépműhelytelepei, iparvasúti mozdonyháza, terjedelmes vagonparkja, és magtárai, tehenészete Magyarország legnagyobb gazdaságává tették. A trianoni vonal a puszta akácos határában húzódik. SÁROKnál fatornyok emelkednek az akácfák fölé, szerb őrök figyelnek bennünk.

A baáni hegyek nyugati tövénél fekszik PÉLMONOSTOR. Nagyközség, a Frigyes-főhercegi uradalom államvasúti központja. Tejcsarnoküzeme, húsfeldolgozótelepe és közelben a cukorgyár tették jelentőssé. A főhercegi uradalom átterjedt a hegyláncon túlra. Nevezetesebb puszták ott: FRIGYESFÖLD, RAMPERFÖLD, ALBERTFALU, KESKENYERDŐ, DUNAI, BOKROSHÁT és KŐRÖSERDŐ. Az egész uradalom ma szerb koronabirtok. 
A baáni hegylánc alatt lévő községek: BARANYAVÁR, BAÁN és KISFALUD népe azelőtt VILLÁNYRA és MOHÁCSRA járt. Itt is sok a kettősbirtokos. A határon innen lakók szőlőtulajdonosok a baáni hegyláncon, de sok földet is elszakítottak a községek határaiból. 
UDVAR községénél a budapest-eszéki országút közepére építették őrházukat a szerbek. Földhányással és drótsövénnyel vették körül. 
Előttünk a buzoglicai erdőség, balra a DÁLYOKI templom. Szemben hosszú félkörben elnyúló domb, a mohácsi csatasík. Idehalljuk Mohács harangjait. Szomorú hangjuk második Mohács útján kísér bennünket. 
UDVAR község megcsonkítása teljesen megbénította a lakosságot. A földeket elszakították a községtől, ott állnak a határkövek a házak alján, a kertekben. A falu felső végén áll egy ház, három sarkán határkő.

A mohácsi országútról ÚJISTÁLLÓ alatt, a csonka Frigyes-főhercegi uradalom szélén, keletnek fordul a határ és a Dunának tart. Derékszögben letér az országútról egy éppen ott álló akácfa irányába. Az országút szélét eperfák szegélyezik, nyáron az eprek Szerbiába esnek. 
A csonka Frigyes-főhercegi uradalom jelenlegi központja SÁTORHELYPUSZTA. Innen iparvasút vezet Izabellaföld-pusztán át a Dunához. Csendes, kihalt erre a vidék, tarackfű nőtte be az utakat, idegen ember erre sohasem jár. 
Mély erdő sötétlik előttünk. Iparvasúton megyünk. Balra holt Dunaág. Az iparvasút a töltésen vezet, mindenütt a magyar határ mentén. Hatvan méterre állnak a kövek. Rövid szakaszon, két helyen is látunk szerb granicsárházat. A megfigyelő tetején szerb őr ül. 
A szerb őrházak itt egyszerű sárkalibák. Tetejükön pléhzászló, mellette rúd, rajta szalmacsomó. Ha az őrök vészjelet akarnak adni, meggyújtják a szalmát és felhúzzák a rúd tetejére. 
A vasút mellett PUSKÁSPUSZTA fekszik, itt a békeévekben nevezetes méntelepe volt a Frigyes-főhercegi uradalomnak. Most csak disznósivítást hallunk. 
A megszállt területnek ezen a részén két érdekes község van: IZSÉP és DÁLYOK. Mindkettőben sokác a lakosság. Derék, jóravaló és magyarérzelmű nép.

Szlávok, de inkább bolgár és török eredetűek. Fekete-barnák, vállasak, szélesderekúak, kerekfejűek. Érdekes és szép viseletük van. A nők szépek, fülükben, nyakukon aranytallérokat viselnek. A hajukat sok, vékony fonatban hordják. Ruhájuk fehér vászonból készült gazdag, magukkészítette, tarka hímzéssel. A déli vidék mezőkövesdiei. 
Eredetüket feltaláljuk neveikben is. Bolgár eredetű sokácnevek: Ivankov, Topalov, Miatov, Kubatov, Kovacsev, Damjanov, Golubov, Filincsev, Szimanov, stb. Török eredetű nevek: Csurcsia, Kucsuk, Manda, Orkin (Ochridin), Ben-ics, Ben-ák. 
Néhány szó még jobban igazolja a török-eredetet: bosztán = kert, budzsák = sarok, hodzsák = kemény, szubos = csősz, kulundzsia = kemény, stb. 
A megszállt sokácok Dályokon és Izsépen a maguk csendes életét élik. Felszabadulást várnak... 
Nagy jegenyefák alatt IZABELLAFÖLD néhány háza gubbaszt. A Dunántúl utolsó pusztája. Valamikor szép pusztaélete volt, ma csak egyetlen iparvasútjával érintkezik a külvilággal. Egyetlen országútját is elvették. 
Izabellaföldről tovább visz a kis vasút a BÉDIAI és a BOKI-erdőbe. Ez is Frigyes-főhercegi birtok. A határ Bok alatt húzódik az erdőn keresztül, egy új vágásban. Sokszor lövés dördül és szarvas fut véresen át a határon.

Túl a Dunán a karapancsai erdő kezdődik. Az erdő itt dúsabb és vadonabb. Fenséges... Királyok és császárok vadásztak itt egykor. A határ mellett útbaesik DEBRINAPUSZTA, majd sűrű erdő mélyén KARAPANCSA áll néhány házával és impozáns főhercegi vadászkastélyával. Benn a kastélyban sokágú aggancsok vonják magukra a figyelmet, a békeidők szépséges romantikája történelmi nagyságokkal ébreszti fel az emlékeket. Hercegek, főhercegek, királyok és császárok nevei olvashatók az aggancsok sárga homlokcsontján. Több aggancson Vilmos császár neve. Régi időkről mesél az erdő... 
A baracskai Dunaág hídján átlépünk a Duna-Tisza-közébe. Elérjük TOMPA határát. Szél kerekedik s a futóhomok nagy gomolyagokban hömpölyög a földeken át. 
- Ott egy kis erdő, húzódjunk oda a vihar elől – mondjuk vezetőnknek. 
- Akkor kerüljünk kissé balra, hogy ne vegyenek észre bennünket. 
Szerencsénk van ezzel a homokfúvással, eltakarja a blokkházat. Siessünk. 
A kis erdő kitűnő védelmet nyújt. Lassan, nagy cseppekben megered az eső 
- Csak hadd essen, legalább nem kell tartanunk őrjárattól. 
Vezetőnk hosszú bottal megbökdösi maga előtt a földet. 
Pár lépés után a bot keresztülszalad a gazon.

- Vigyázni! – halljuk a figyelmeztetést. 
A gaz a földdel behorpad és kerek nyílás támad. Farkasverem. Az aljából hegyes karó áll kifelé. 
Az első verem után többre is akadunk. Jaj annak, aki erre téved! Menthetetlenül nyársra kerül. 
De többet is megtudunk az itteni rejtelmekből. A bokrok között drótsövény feszül. Távolabb spanyolbak áll földbeerősítve. 
A szerbek harcteret csináltak itt. 
Zuhog az eső, villám cikázik át az égen és a mennydörgés ágyuk bömbölésének hangzik. Visszafelé toronyszerű épületet látunk a dombon, szűk ablakából fegyver csöve mered a magyar terület felé. 
Blokkház, szerb erődítmény, gépfegyvertorony. 
KELEBIÁ-ról Szeged felé csak gyalog lehet eljutni. Négy és félórai nehéz út. RÖSZKÉ-től a szegedi iparvasúton mehetünk. 
A stratégiai pont SZABADKÁBAN csúcsosodik. A vasúti gócpontot vették el. Korábban nem a jelenlegi vonalon volt itt a határ, hanem lejjebb. A szerbek azonban rajvonalba álltak és a gyenge magyar állóőrségeket visszaszorították, hogy a szabadka–kiskunhalasi út mentén megszállhassák a magaslatokat.

A SZABADKA- BUDAPEST vasúti fővonalnak kettős sínpárja volt, de az egyiket felszakították. Ezt tették az összes Duna-Tisza közi elágazó vonalakkal is; azt mondták a szerbek, hogy a népnek nincs szüksége vasútra. 
A kelebiai vasútvonalon oszlop jelzi a határt. A vonatok itt megállnak, a szerb kalauzok és fináncok leszállnak, és magyar vasutasok veszik át a szolgálatot. Néma állomás, egyetlen hang sincs. 
Itt is áll egy gépfegyveres betonház. Ennek a kis erődnek földalatti folyósólya van, amely a vasút alá nyúlik. Pontosan a sínek alatt robbanó- aknát helyeztek el a szerbek. Az utasok nem is tudják, hogy akna fölött fut a vonat, amikor Szabadkáról Pest felé utaznak. Az akna robbantására készen áll, hogy szétvesse a töltést a sínekkel együtt. 
Röszkénél, Szeged alatt, a TISZA búcsúzik a szabad magyar földtől. 
Az ÚJTISZAÁGNÁL felmegy a vonal a 92-es magaslatig. Itt a szerbek építettek egy őrházat. amelyet lövészárokkal vettek körül. 
TÉRVÁR felé a bánáti földeket csonkították meg. A határkövek keskeny dűlőút szélén sorakoznak a kukoricás mentén. Térvár házsorával is gépfegyveres blokkház néz farkasszemet. 

Kübekháza alatt, az Óbébi országúton találkozik a szerb és a román határ. Innen 15 km hosszúságú keskeny földsáv szalad KISZOMBOR felé, félméter szélességben. Ezt a földszalagot azért jelölték ki, hogy a Kiszombornál álló hámas határkő valóban három határ találkozópontja legyen. A keskeny földsáv szerb terület, balra magyar, jobbra román terület kezdődik. A földsáv sírkőszerű oszlopnál ér véget, a harmadik hármashatárkőnél. A fehérre meszelt oszlop, kukoricás szélén, magas fűben áll.