Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta! Wass Albert
A népzene tehát a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszeré- nyebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, zongoraművész, nép- zenekutató
„Révpartot ért a gálya, – világkörutat járt kormányosával. … Egy szózat elég a harczot megszüntetni: “Ne tépjétek egymás zászlóit! ne vágjatok egymáson sebeket! az Kossuth lelkének fáj..” s a küzdelem elmúlik … Ez a te bűvös szem- födeled eltakar minden belvi- szályt. …Vezess bennünket most, te halottaidban is óriás, e nemzeti nagyság felé.”
A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás.Márai Sándor
Ki hinné hogy a törökországi Antalya tartományban van egy magyar falú? Pedig van. Van ott egy ősi magyar falú: Macarköy ejtsd: madzsarköy, azaz magyar falú. A falut 450- 500 évvel ezelőtt őseink alapították. A magyar földről rabszolgának elhurcolt foglyok először Isztambul körnékén telepedtek le majd átköltöztek erre a vidékre és ezt népesítették be, áttértek a muszlim vallásra, törökökké váltak, családi hagyományaik szerint azonban meg-őrizték származástudatukat, de nem beszélnek magyarul.Macarköy ma- gyar temetőjét a helyiek közül sokan Macarka Mezarlának, azaz Magyar temetőnek, mások Eski Macar Mezar lának, Ősi magyar temetőnek hívják. Gebiz - Macarköy főterén egy szé-kelykapu áll és rajta a felirat:
Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.
- A Szlovéniai magyar könyvkiadás Felhasznált irodalom 1-69
[1]Ugyanígy szerepel könyvtárunk nyomtatott katalógusában: Michalek Manó: Az Egri Érsekmegyei Könyvtár szakszerű czímjegyzéke. Eger, 1893. Érseki Lyceum, 1280.
[2]Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur (CIH). Ed. Géza Sajó, Erzsébet Soltész. 1–2. Vol. Bp. 1970, Acad. Scient. Hung.
[3]A nyomtatványok azonosításában végzett munkájáért Velenczei Katalinnak (OSzK) mondok köszönetet.
[4]Martinus Oppaviensis – Ricobaldus Ferrariensis – Philippus de Barberis: Chronica summorum pontificum imperatorumque (Incipit Cronica summo[rum] Pontificum Imperato[rum]q[ue]: Ac des septe[m] aetatibus mundi ex. s. Hieronymo: Eusebio aliisq[ue] eruditis excerpta). Roma, Johannes Schurener, 10.II.1476 (HC 10858; BMC IV, 58; CIBN R-120; IG 2326; ISTC ir00188000)
[5]Martinus Oppaviensis, Trad.: Sébastien Mamerot: La Croniquemartiniane de tous les papes qui furent iamais et finist iusques au pape alexa[n]dre derrenier decede mil cinq cens et trois/ et auecques ce les additio[n]s de plusieurs croniquers. Cestassaouir de messire Verneron hanoyne de lyege/ monseig[ne]ur le croniquer castel/ monseigneur gaguin general des mathurins & plus[ieur]s autres croniqueurs. Paris, ca. 1503, Antoine Verard (Estreicher: Bibliogr. Polska, T. 22. 199.; Cat. gén. des liv. impr. de la Bibl. Nat.,T. 108. 598.)
[6]Ikas, Wolfgang-Valentin: Martin von Troppau (Martinus Polonus), O.P. (+ 1278) in England. In: Überlieferungs- und wirkungsgeschichtliche Studien zu dessen Papst- und Kaiserchronik. Teil 1.: Wiesbaden, 2002, Reichert /Wissensliteratur im Mittelalter. Bd. 40./; Teil 2.: Hannover, 2003, Hahn /Monumenta Germaniae Historica. Scriptores. N.S. Bd. 19./
[7]Speyer, ca. 1482, Peter Dach der Mittlere (HC 10834)
[8]Récsey Viktor: Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a pannonhalmi könyvtárban. Bp.1904, Hunyadi M. Irod. Int. 52.
0[9]Jöcher Bd. 4. 1978.
[10]Münchenben 1641–1643-ban jelentek meg Wilhelm Alvern sajtó alá rendezésében.
[11]A szerző életrajzának legtényszerűbb összefoglalását lásd a GW hivatkozott helyén (11921-től).
[12]Páriz-Pápai: Dictionarium Latino-Hungaricum. Posonii – Cibinii, 1801, Landrer. 373 l.
[14]Jöcher Bd. I. 1658; részletes életrajza: Dizionario biografico degli Italiani. Vol. 19. Roma, 1976. 446–452.
[15]Dizionario biografico degli Italiani. Vol. 11. Roma, 1969. 289–290.; Vö. Mittarelli, Johannes Benedictus: Bibliotheca codicum manuscriptorum Monasterii S. Michaelis Venetiarum prope Mirianum una cum Appendice librorum impressorm Seculi XV. Venetiis, 1779. Pentina. 402–403.
16 A témát lásd bővebben Schütz Antal: Dogmatika. II; Bp. 1937, Szent István Társulat
17Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században. = Levéltári Közlemények (41.) 1970. 297.
* Itt mondunk köszönetet Boross Klárának, Kulcsár Péternek, Monok Istvánnak és Szvorényi Róbertnek a kézirat értelmezésében nyújtott segítségükért. Külön szeretnénk köszönetet mondani Zsoldos Endre csillagásznak kiegészítéseiért és eligazító magyarázataiért.
0[16]Mirković, Mijo: Matija Vlačić Ilirik. Zagreb, 1960. 487–549.
0[17] „M.H.B. Nec Lyricum didicit / nec carmen Flacius ullum / Scribere Recte igitur / dicitur(?) Illyricus” Egy másik kézzel: „Ex dono Domini Seraphinj Goznoviczhj(?)”.
0[18]Azonosítása és leírása Lauf Judit munkája, akinek köszönettel tartozunk a segítségéért. Leírása: 15. századi LECTIONARIUM CHORI egy pergamenlapjának megmaradt felső harmada a kötéstáblán. Mérete: 248×160 mm. Írása gothica textualis két hasábban, háromsoros vörös H iniciálé tollrajzdíszítéssel. Tartalma: Fülöp és Jakab apostolok ünnepén olvasott homília. (Augustinus: In Ioannis evangelium. Tract. LXX. PL. 35,1818–1819.) f. 1ra inc.: [qui seipsum habet vi]tam eo quod ipse sit vita. f. 1rb des.: … amodo dicerentur nosse [Patrem]. Mivel a pergamenlap alsó kétharmada hiányzik, a szöveg is csonka. A hátoldalára írt szöveg csak nyomokban látható, mivel a kötés megerősítésére egy 16. századi nyomtatvány papírdarabjait ragasztottak rá. A gerinc és a kötés megerősítésére további, más kódexből származó töredékeket is felhasználtak.
0[19]ELTE Egyetemi Könyvtár, Ant. 5334. coll. 6. Wigand, Johann: Septem spectrorum manichaeorum discussio. Ienae, Excudebat Donatus Ritzenhan, 1571.
0[20]Steinmann, Martin: Johannes Oporinus: ein Basler Buchdrucker um die Mitte des 16. Jahrhunderts. Basel–Stuttgart, 1967. 69–73.
0[21]Allgemeine Deutsche Biographie. 42. Bd. Leipzig, 1897. 452–454.
0[22]A szupernóva természetesen mai elnevezés. Történetükről a legátfogóbb tanulmány Green, A. David–Stephenson, F. Richard: The Historical Supernovae. In: Supernovae and Gamma-Ray Bursters. Ed. Kurt W. Weiler. Springer Verlag, 2003. /Lecture Notes in Physics 598./ 7–19. – Rövid összefoglaló Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Bp., 1998. 188–190.
0[23]Hellman, C. Doris: The Gradual Abandonment of the Aristotelian Universe: A Preliminary Note On Some Sidelights. In: Mélanges Alexandre Koyré. Vol. I. Paris, 1964. 283–293. – Hooykaas, Reijer: The Rise of Modern Science: When and Why? = British Journal for the History of Science, (20.) 1987. 453–473.
0[24]Ross, David: Arisztotelész. Bp., 1996. 86–148. – Grant, Edward: Planets, Stars, and Orbs. The Medieval Cosmos, 1200–1687. Cambridge, 1996. 189–219.
[25]Weichenhan, Michael: «Ergo perit coelum…» Die Supernova des Jahres 1572 und die Überwindung der aristotelischen Kosmologie. Stuttgart, 2004. /Boethius – Texte und Abhandlungen zur Geschichte der Mathematik und der Naturwissenschaften Band 49./
[26]Hellman, C. Doris: Maurolyco’s „Lost” Essay on the New Star of 1572. = Isis (51.) 1960. 322–336. – Methuen, Charlotte: This Comet or New Star – Theology and the Interpretation of the Nova of 1572. = Perspectives on Science 1997. vol. 5. 499–514.
[27]Bartha Lajos: Hol látták először a Tycho-féle szupernóvát? = Föld és Ég (18.) 1983. 373–375. – Zsoldos, Endre: The Beginnings of Variable Star Astronomy in Hungary. In: The European Scientist Symposium on the Era and Work of Franz Xaver von Zach (1754–1832). Ed. Lajos G. Balázs, Peter Brosche, Hilmar W. Duerbeck and Endre Zsoldos. Frankfurt am Main, 2004. 132–155.
[28]Baade, Walter: B Cassiopeiae as a Supernova of Type I. = Astrophysical Journal (102.) 1945. 309–317.
[29]Melanchthon wittenbergi köréről, hatásukról bővebben Westman, S. Robert: The Melanchthon Circle, Rheticus, and the Wittenberg Interpretation of the Copernican Theory. = Isis (66.) 1975. 165–193. – Brosseder, Claudia: Im Bann der Sterne. Caspar Peucer, Philipp Melanchthon und andere Wittenberger Astrologen. Berlin, 2004. 11–25.
[30]Dreyer, John L. Emil: Tycho Brahe. A Picture of Scientific Life and Work in the Sixteenth Century. Edinburgh, 1890. 38–69. – Thoren, E. Victor: The Lord of Uraniborg. A Biography of Tycho Brahe. Cambridge, 1990. 40–73.
[33]Brahe 1610. 535. „Quibus nuper tuis respondi, eas te accepisse spero. Has ut submitterem, fecit Novum et insolitum Sidus, quod in Septimanam quartam sub Asterismo Cassiopeae conspicacamur(!) haerere, uno in loco Fixum, et Lumine Stellae similimum, sed puritate Lucis, Splendoreque radiante, Vibratu et Magnitudine, quoad visum, cunctis tam Errantibus quam Inerrantibus nitidius, Venere excepta.”
[34]Zwischen Katheder, Thron und Kerker: Leben und Werk des Humanisten Caspar Peucer 1525–1602. Katalog der Ausstellung im Stadtmuseum Bautzen 25. September bis 31. Dezember 2002. Hrsg. Koch, Uwe. Bautzen, 2002. 50–55.
[35]Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche. Bd. 1–24. Leipzig, 1896–1913. Bd. 17. 191–193.
[36]Dudithius, Andreas: Epistulae. Pars I–VI. Editae curantibus Lecho Szczucki et Tiburtio Szepessy. Bp., 1992–2002. P. VI. 108. „idem varia doctrina perpolitus Esromus Rudingerus.” Maga Dudith is foglalkozott az új csillaggal, s több levelében kitért a hozzá kapcsolódó hiedelmekre és magyarázatokra.
[38]Widebram, Friedrich: Elegia de stella prodigiosa, quae interdiu coelo sereno apparuit Vinariae in Duringia 28. Martii, anno 1566. Witebergae, Excudebat Laurentius Schwenck, 1566.
[39]Ruiz-Lapuente, Pilar (et alii): The Binary Progenitor of Tycho Brahe’s 1572 Supernova. = Nature (431.) 2004. 1069–1072.
[44]Talán tévedés lehet a november 6-i dátum, ugyanis Peucer IV. (Bölcs) Vilmos (1532–1592) Hessen-Kassel őrgrófjához írt levelében tíz nappal későbbi időpontról számolt be. Brahe 1610. 605. „Nobis visum est primum die 16. Novembris.”
[46]A δωδεκατημόριον szó egy tizenkettedet jelent, amelyet gyakran használtak a zodiákus jegyek szinonimájaként is. Manilius, Marcus: Astronomica. With an English Translation by G. P. Goold. Cambridge, 1977. /The Loeb Classical Library 469./ LI–LIII. – Riccioli, Giovanni Battista: Almagestum novum. Bononia: ex typographia Haeredis Victorij Benatij, 1651. P. I. 393. „a duodecim illis Zodiaci segmentis, quae Graeci δωδεκατεμόρια(!), Latini Domus caelestes appellant.” A rómaiak égi házaknak nevezték el az állatöv (zodiákus) tizenketted részeit.
[47]Az új csillag a Taurus jegye felett tűnt fel, a Jupiter pedig az Ariesben volt 1572 novemberében. Gemma, Cornelius–Postel, Gulielmus: Iudicia de peregrina stella, quae superiore anno primum apparere coepit. [S.l.: s.n, ca. 1575.] A2r A címlap verzóján lévő fametszeten láthatjuk a csillag és a Jupiter pozícióját. – Tuckerman, Bryant: Planetary, Lunar, and Solar Positions. A.D. 2 to A.D. 1649. Philadelphia, 1964. /Memoirs of the American Philosophical Society Vol. 59./ 804.
[48]Johannes Regiomontanus (1436–1476) német csillagász által megfigyelt 1472-es üstökösről van szó. Thorndike, Lynn: A History of Magic and Experimental Science. IV. New York, 1941. 359–360.
[49]Timur Lenk (1336–1405) megújította a mongol birodalmat 1370-ben, s magát Dzsingisz kán utódjának tartotta. A szövegrész feltételezhetően az 1402-es üstökösre utal, amely előre jelezte a halálát. Thorndike IV. 80–87.
[50]Utalás az 1471-es Vitéz János-féle összeesküvésre, amikor az esztergomi érsek meghívta Kázmér lengyel herceget a magyar trónra.
[51]Utalás Merész Károlynak (1433–1477), Burgundia uralkodójának 1474-ben a Svájci Államszövetséggel vívott háborúira.
[52]V. Alfonz (1432–1481) portugál királyról lehet szó, aki megkapta az afrikai melléknevet. A szövegben lévő utalás Alfonz kasztíliai trónkövetelése miatt kirobbant spanyol-portugál gyarmati háborúra (1474–1479) vonatkozhat.
[54]Vö. Lucanus, Marcus Annaeus: Pharsalia. 1, 528–529. „Obliquas per inane faces crinemque timendi sideris et terris mutantem regna cometen.”
[55]Sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy Rüdinger megfigyelései megjelenhettek-e nyomtatásban, ám a témával foglalkozhatott egy későbbi művében is. Dudithius P. VI. 101. „Meteorologica tua videbo, cum tu aut amicus et discipulus aliquis tuus meam hanc explere sitim volet, quae me iam pridem coquit. Legi de cometa. Praeclara sunt omnia.”
[56]Egymásnak ellentmondó állítások, talán valamit félreérthetett a kézirat készítője. Már Ptolemaiosz is 20 ezer, Brahe pedig 14 ezer földsugárnyira becsülte a Föld és a csillagok közötti távolságot. Helden, Albert van: Measuring the Universe. Cosmic Dimensions from Aristarchus to Halley. London, 1985. 27., 50.
50Boeles, W.B.S.: Frieslands Hoogeschool en het Rijks Athenaeum te Franeker. Band II/2. Leeuwarden, 1889. 413–416. Siehe auch unten: Fußnote 6. – Borosnyais Einschreibung in Franeker wurde verzeichnet im – 1968 von S.J. Fockema Andreae und Th.J. Meijer publizierten – Album Studiosorum Academiae Franekerensis. Franeker o.J., Nr. 12022.
[61]Vgl. dazu das Album Promotorum Academiae Rheno-Trajectinae, 1636–1815. Trajecti ad Rhenum, 1936. 135. Prof. Van Alphen war dabei Borosnyais Promotor.
[62]Everardus Otto (1685–1756) war seit 1720 Professor der Jurisprudenz in Utrecht, vgl. dazu Ahsmann, Margreet e.a. (Hrsg.): Bibliografie van hoogleraren in de rechten aan de Utrechtse Universiteit tot 1811. Amsterdam etc., 1993. 100–116.
[63]Albertus Wilhelmus Melchioris (1685–1738) war seit 1724 Professor der Theologie in Franeker. Siehe über ihn: Biografisch lexicon voor de geschiedenis van het Nederlandse protestantisme. Band V. Kampen, 2001. 365.
0[64]Taco Hajo van den Honert (1666–1740) war seit 1714 Professor der Theologie in Leiden. Siehe über ihn: Biografisch lexicon voor de geschiedenis van het Nederlandse protestantisme. Band V. Kampen, 2001. 255–258 (s.v.).
0[65]Albertus Schultens (1686–1750) war seit 1732 Professor für orientalische Sprachen in Leiden. Siehe über ihn: Biografisch lexicon voor de geschiedenis van het Nederlandse protestantisme, Band I. Kampen, 1978. 330–333 (s.v.).
0[66]Vgl. dazu das Album Studiosorum Academiae Lugduno Batavae, 1575–1875. Hagae Comitum, 1875. 934. Borosnyai war damals 25 Jahre alt.
[67]Vgl. dazu Sipos, Gábor: Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása, 1668–1736. Kolozsvár, 2000. 101–102. Gemeint sind wohl die Curatores Ádám Bethlen (gest. 1748), Zsigmond Bánffi Jr. (gest. 1753) und József Naláczi (gest. 1748).
[68]Vgl. dazu Zoványi, Jenő–Ladányi, Sándor (Hrsg.): Magyarországi Protestáns egyháztörténeti lexikon. III. Bp. 1977. 92–93 (s.v.).
[69]Vgl. dazu Postma, F[erenc]–van Sluis, J.: Auditorium Academiae Franekerensis. Bibliographie der Reden. Disputationen und Gelegenheitsdruckwerke der Universität und des Athenäums in Franeker, 1585–1843. Leeuwarden, 1995. s.v. Borosnyai. – N.B.: Die Disputatio historico theologica altera [121/1735.3] wurde verteidigt „ad diem II Junii“, was man lesen soll als „ad diem 11 Junii“. **Eine Sammlung von allen hier genannten Disputationen befand sich damals in der Bibliothek des Református Kollégium in Klausenburg/Kolozsvár. Das bewußte Exemplar war von Sigismundus Nagy Borosnyai selber verfaßt worden („Disputationes academicae“) und mit einigen anderen Utrechter Gelegenheitsschriften auf eigene Rechnung mit einem schönen Einband versehen. Zur Zeit befindet sich dieses Exemplar in der Bibliothek der Rumänischen Akademie der Wissenschaften in Cluj-Napoca [Klausenburg/Kolozsvár], Buchsignatur: R 85478–85481. *** Zum ersten Mal in verkürzter Form auf holländisch publiziert in: Tenke, Sándor–Karasszon, István (Hrsg.): ‘Fölbuzog szívem szép beszédre’. Tanulmányok D. Dr. Tóth Kálmán tiszteletére 80. születésnapja alkalmából[Festschrift für Prof. Dr. Kálmán Tóth (KGRE Budapest) zum 80. Geburtstag]. Bp. 1997. 169–176. *** Gerne möchte ich Herrn A. Vlieger (Amstelveen) an dieser Stelle recht herzlich danken für seine deutsche Übersetzung.
Homokszentgyörgy phfogel@gmail.com
A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konven-ciókban.Popper Péter
+36 82 487 002
+36 30 68 26 800
Ekkor - 1954-55 -ben -akartam "világgá menni"
Hazát több módon lehet elveszítni, de ő bennünket el nem veszt soha!
Bárd Oszkár 1893-1942 orvos, költő, drámairó
Vajon nem mindnyájan ezért a titokért élünk? Hogy földerítsük életünk nagy titkát, az Istent?
Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egy- szerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Esterházy Péter (1950.- 2016. ) író
Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.
A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged. Jókai Mór (1825. 02. 18. - 1904. 05. 05.) magyar regényíró
Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
