Vígh Károly: 

A szlovákiai magyarság sorsa

- A csehszlovák emigráns politikusok magyar kérdéshez való viszonyulása a frontvonallal együtt változott: jogok elismerésétől a kitoloncolásig mindenféle elképzelés napvilágot látott

- Eduard Benes, a csehszlovák emigráció vezetője a teljes körű macchiavellizmus híve

Az elnöki iroda titkára: „ Benes munkára született masina, minden emberi érzelem nélkül”, a „jelenkor legnagyobb Macchiavellije”

- Benes, 1939., Párizs: „demokratikus köztársaság, amely az állam minden nemzetiségéhez igazságos lesz, valamennyi polgár egyforma joga és kötelessége”

- „csehek, szlovákok, németek, kárpátoroszok, többiek”

- a demokratikus megnyilatkozások időszaka: 1939-től ’41-ig tartott (német-szovjet háború)

- „A magam részéről azt hiszem, hogy Szlovákiában nem kapjuk vissza egészen régi határainkat, de nem is érdekünk, hogy emiatt újból elrontsuk viszonyunkat a magyarokkal”

Fordulópont: 1941, a szovjetek elleni német támadás

- 1942 szeptemberében London jóváhagyta a szudétanémetek kitelepítését; Benes már a magyar kérdést megoldását is hasonló módon képzeli el

- 1943-ban Moszkva is beleegyezik a szudétanémetek deportálásába, de sem a szovjetek, sem maga Roosevelt nem fogadja el ezen megoldás alkalmazását a magyar kisebbségre

- Benes és Klement Gottwald között teljes egyetértés a lakosságcsere kérdésében

(maximálisan 200 ezer magyarországi szlovák mintegy 750 ezer szlovákiai magyar)

Gottwald, 1943, londoni kommunisták előtt elmondott beszéd:

„A Csehszlovák Köztársaságnak a háború után tisztán szláv nemzeti államnak kell lennie”

Ugyanő 1944-ben: „nyílt erőszak szükségessége” a magyarokkal szemben

- 1944. augusztus: besztercebányai szlovák nemzeti felkelés

a Tiso-féle fasiszta bábállam megszűnik akadályozó tényezője lenni a magyar kérdés megoldásának

- Számos szlovák író és értelmiségi a magyarok elleni atrocitások ellen emeli fel a szavát:

Laco Novomesky: „Sok magyar hűbb maradt a köztársasághoz, mint akárhány szlovák, vagy cseh”

Gustav Husak későbbi államelnök:

„a szlovákok, akiket a gazdag déli területekről kiszorítottak és felűztek a hegyi zugokba, meg kell, hogy kapják az ősi szlovák területet, hogy megfelelő módon élhessenek” (ez kimaradt Husak magyar nyelvű emlékiratából)

- Moszkvai tárgyalások vége ’45 márciusában, hazatér az emigráció

-1945 áprlilis 4., 16 pontból álló ún. „Kassai program” (Fierlinger kormányának programja)

VIII.: állampolgárság elvétele, közigazgatás megtisztítása

XI., magyar földbirtokok elvétele

XV., nemzetiségi iskolák bezárása

Április 7.

belügyminiszteri rendelet: demokratikus jogokból való kizárás, komisszárok kinevezése a kisebbségi falvakban

Továbbá:

- magyar vagyon állami felügyelet alá helyezése

- közalkalmazottak elbocsátása, nyugdíj megvonása

- magyar nyelvhasználat tiltása az egyházi szertartásokon

- magyar papok kitoloncolása

- a magyar hallgatók kizárása az egyetemekről

- egyesületek bezárása, vagyonuk elkobzása

- lehetővé válik a kártérítés nélküli kitelepítés

- magyar üzletek „zárgondokság” alatt

- magyar bankbetétek befagyasztása

- tilos a magyar nyelvhasználat a közhivatalokban

- újság, könyv kiadásának tilalma

- magyar nemzetiségű polgári keresetet nem indíthat, magánvádló nem lehet

- közmunka: bármikor, bárhová, bármennyi időre

Csupán 2 kitétel hiányzott ahhoz, hogy teljes mértékben megegyezzen az 1941-es szlovákiai zsidótörvénnyel: a Dávid-csillag viselése, illetve a vonaton való utazás tilalma ( a csehszlovák kormány magyar kivándorlók tömegeire számított, így nem akarta gátolni a szabad mozgást).

Benes május 9-én, a szövetségesek győzelmi ünnepén:

„a németek és magyarok nagy részének el kell tőlünk mennie. Ez a végérvényes elhatározásunk…”

május 19.: Benes-dekrétumok

- „a nem szláv elemek” gazdasági életből való kizárása

- ugyanezeket „politikailag megbízhatatlannak” bélyegzik”

- magyar közalkalmazottak elbocsátása (pedagógus kiáramlás)

- a kisebbségiek számára nyújtott nyugdíjakat, egyéb juttatásokat befagyasztják

Pozsony magyar lakosságának 90%-át fél óra leforgása alatt kitelepítik. Ez az aszimmetrikus lakosságcsere és kitelepítés nyitánya.

Rákosi Mátyás levelet ír Sztálinnak ez utóbbinak „Vágjátok szájba őket” kijelentésével kapcsolatban. Válaszról nem tudunk, de a szovjet vezetés egyértelműen szabad kezet ad Gottwaldnak.

Kitelepítés:

- A 88. sz. elnöki rendelet alapján

- Élénk magyarországi ellenkezés, a potsdami konferencia nem veszi napirendjére a kérdést,

- A béketárgyalásokon a csehszlovákok legfőbb pártfogója; a Szovjetuniónak széleskörű tapasztalatai vannak a kisebbségi kérdések megoldásában

„a magyarok ellenkezése Európa békéjét veszélyezteti”

A lakosságcsere-egyezmény aláírása: 1947. február 27.

V. cikkely: nem mondja ki, hogy egy család csak egységében jelölhető ki

VIII. cikkely: a háborús bűntettekért elítélt magyarokat az anyaország „paritáson felül” átveszi (20 ezren voltak, családtagokkal együtt 73 ezren, Vö.: „60-70 egyénről lehet szó”)

1946. július 17.: Reszlovakizációs egyezmény

„a felvidéki magyarság valójában eredetileg szlovák elem volt, csak az évezred folyamán elmagyarosodott, és most lehetőséget kap a reszlovakizációra”

326 ezer reszlovakizált, 106 ezer kitelepítésre jelölt, 75 ezer „bűnös”

Budapest nem fogadja el a névjegyzéket.

Vladimir Clementis külügyi államtitkár: „legrosszabb esetben el tudjuk intézni magunk is”

Deportálás Csehországba, a behívó közmunkára szólt, még a Benesi dekrétumok alapján. (jogilag azonban nincs rendben, mivel a dekrétum rendelkező része legfeljebb egy évről szól és közmunkáról)

22 fokos fagy, gyermekek és öregek nagyszámú halála

1947 februárjában leállítják az áttelepítéseket Csehországba, mivel a békekonferencia nem hagyja azt jóvá. Addig mintegy 60 ezer magyar „lelt új hazára”.

A lakosságcsere erős magyar aktívumot mutat: 76 ezer magyar – 60 ezer szlovák, valamint több, mint 10 ezer magyar menekült

160 ezer hold hátrahagyva Szlovákiában – 15 ezer hold Mo-n

15 ezer ház – 4 ezer ház

1948 végén a lakosságcserét is leállítják.

1949. Csorba-tói Egyezmény: a felek lemondanak kölcsönös igényeikről

Ekkor már javában zajlik a kommunista hatalomátvétel, a „proletár internacionalizmus” a feledés fátylát borítja a kisebbségi kérdésre.

A szlovákiai magyar társadalom lefejeződik, értelmiségétől megfosztva vág neki az előtte álló kommunizmus által meghatározott évtizedeknek. 

www.napkozi.hu/dl.php?p=/0_archivum_mar_kifutott/