INTELEM

Varga Csaba

A szlovák nyelv a magyar nyelv egyik sajátos változata

A ma szlováknak mondott nyelv úgy 1500-1400 évvel ezelőtt kezdett elszigetelődni a magyar tözsnyelvtől. Tehát „eredeti” szlovák nyelv egyszerűen nem létezik: a magyar nyelv egyik utódnyelve. Vagyis nekünk, magyaroknak oly megértő, elnéző szeretettel kell tekintenünk a szlovák nyelvre, mint a kisunokánkra.

Az alábbi szóegyeztető szószedet csak töredék. Elkezdtem egy reggel, eddig jutottam egy ültömben másnap reggelig, aztán sok egyéb dolgom akadván félretettem ezt a munkát, s immár több mint egy éve várja a folytatást. De ennyi is bőven elegendő a fenti állítás bizonyítására. (Időközben sok önkéntes segítőm akadt a szógyűjtésben.)

 Ha megfigyeli az ember a szlovák kiejtési szokásokat, akkor gyorsan kitisztul a kép. Pl. ’hrdza’(vý)=rozsdá(s), vagyis rdzs=rozsda, tehát itt hangátvetés is történt (rozsda-rodzsa), vagy pl. ’lepenka’=karton (azaz lap), s lásd: pelenka, azaz gyökfordulás történt (egyébként még a magyarban, többezer éve): lap-pel, innen a palacsinta szó is: lap az, mint a lapány, magas hangon lepény is. Továbbá előszeretettel ejtenek díszítő hangokat a szóba, pl. ’specatit’=megpecsétel, ahol is (s)pecsat =pecsét. Szép példa a hangszaporításra a ’škrekot’ =rikácsolás, ahol a rekot=rikót, mai kiejtéssel: rikolt.

 A munkát szófejtő szótárnak szánom, néhány szónál máris talál valamiféle magyarázatot az olvasó: teljes egészében ilyen lesz a kész munka. Érdemes a szófejtést az utolsó szóig végig járni, ugyanis nagyon hálásak lehetünk a szlovákoknak: 1300 évvel ezelőtti szókincsünk egész tárházát őrzik. Pl a szlovákból tudni meg, hogy a „tavasz” szó valójában „tavas”, azaz az olvadást jelenti. Mert szlovák ’tavit’=olvaszt, ’tavba’=olvasztás (tav=tó, kicsinyezve: tócsa). A szlovák szókincs nem nagy a mi milliónyi szavunkhoz képest, s ez a jelenség pedig lehetővé teszi (lényegesen megkönnyíti) annak kutatását is, hogy mit miért őriznek ma is, és mit miért nem. A legizgalmasabb a „miért nem” kérdés. Ugyanis a válasszal egyúttal a ma szlovákoknak nevezettek akkori életviszonyait, világszemléletét is feltárjuk. Mert a nagy kérdés az, hogy miért szakadtak el tőlünk?

A Magyar Tudományos Akadémia 1860 körül (több részletben) kiadott, az un. Czuczor-Fogarasi szótár ezt írja a leány-nyelvekről: „E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anya-nyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, s alapérteményökről öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal, mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel, pl. midőn a palócz csillapít helyett csiplagítot, a bodrogközi és székely vakmerő helyett makverőt, a balatonmelléki hágcsó helyett háskót mond /.../“

 Nos, ilyen okok miatt vált le a magyar törzsnyelvről a szlovák is: a nyelvalkotó érzék és szellem kihalt. Rosszul tesszük, s elveszítjük a talajt a talpunk alól, ha mi magyarok nem ilyen szemmel nézzük a magyarból lett leány-nyelveket. (Csak megjegyzem, hogy a „csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik” kitétel egyben a mai nyugati társadalmak látlelete is, mert ez nem csak a nyelvükre érvényes, emlékezzünk csak e mondásra: „nyelvem határai: létem határai”.) Nos, ilyen szemmel figyelhetjük mi a szlovák nyelv szókincsének alább sorjázó részletét. (A munkához itt egyelőre csak Tankó László „Szlovák-magyar kézíszótár”-át használtam fel; Talentum kiadása, 2002.)

B

’babka’=fitying, eredetileg kis pénzecske, mely II. Lajos alatt jött divatba; valóban kis

babot (bab=búb-búbocskát) jelent, itt olyan értelemben, hogy babkát sem ér; ezt ma kis kiejtési módosulattal úgy mondjuk, hogy „fabatkát sem ér”

’babračka’=babrálás, babra munka, b>p módosulattal pl. pepecs, pepecsel

’baganča’=bakancs, bok-ancs, ahol bok=bog itt a bokát jelenti

’báječný’=bájos, elbűvölő, csodálatos, lásd: bű-báj, bűbájos

’balvan’=sziklatömb, lásd bálvány, Baál istenről, vagyis a bálvány Baál, azaz Bél kőszobrát jelenti, de ezt csak az tudhatta, aki a Tigris és Eufrátesz vidékén is otthon volt; Baál, azaz Bél nevét őrzi a szintén ősi Béla szavunk is; nincs tudomásunk a szlovákok mély Kis-Ázsia-i kapcsolatairól; balv olyan jellegű szó, mint a hamu-hamv, nedű-nedv

’balamutit’=bolondít, szédít, pl. ’blázen’=bolond, lásd ott

’baňa’=bánya, Czuczor Gergely szerint a be gyökből származik, eredetileg bé-ény, bénye, merthogy belé kell menni

’banik’=bányász, lásd fenn: bánya

’banovat’=bánkódik, bánatos, gyöke bán, a bú gyökből

’bar’=bár, lásd: habár, ámbár, Czuczor szerint a beh vágyszóból származik

’baran’=birka (hogy a bárány birkát jelent, nyilvánvaló tévedés, s ez a szó eredetét is igazolja), a bar, bir szőröst jelent, pl.: barka, barkó

’baránok’=kis bárány

’batéria’=üteg (bot=üt, akármilyen nyelv szókincsében is találjuk)

’batoh’=batyu

’batožina’=poggyász, itt batyu

’baza’=bodza (bogyozó szó összevontan ejtve)

’bedlit’=vigyáz (értsd: őrködik), a fegy, figy f>v és v>b változatai

’beseda’=beszéd, társalgás

’besedovat’’=beszélget

’besne’=bőszen, dühösen, a bősz szóból

’besnotat’=bősz, bősz düh

’besny’=veszett (v>b váltás)

’bes’=veszettség, ’bes’: vész v>b hangmódosulattal, ugyanis a vész romlást jelent, a

vesz=visz szóval azonos

’bez’=veszettség, de ’bez’ nélkülit is jelent, oroszban kocsit is; ennek titka abban rejlik, hogy a szláv ’bez’ azonos a magyar vesz=vez=visz=vész szóval (ne csodálkozzunk a visz és a vez (mint vezet) azonosságán, ez állat esetében különösképp kiviláglik: elvisz=elvezet), tehát a kocsi: visz, a baj vész, a hiány visz, vesz, pl. veszteség (orosz bez: bezvode=vízhiány), ez mind ugyanaz az egy gyök; a vissza is ebből: visz-vá (lásd erről bővebben a „HAR I.” című könyv 149-162. oldalain, sok értelmező rajzzal)

’bezmocný’= tehetetlen, itt’bez’ hiányt jelent – vesz(t) v>b: bez –, a ’mocný’ szóban pedig a moccan szót üdvözölhetjük, mely a mo-mov>moz z>c változata; megjegyzem, hogy más nyelvekben pl. a ’moving, ’moveo’ szó szintén a magyar mo-mov (mint ló-lov, kő-köv)-ből származik (pl. angol ’moving’)

’beztak’=úgyis, anélkül is, ’bez’ nélkül, ’tak’ pedig a takar (fed, érintkezik) tak gyökével azonos, lásd ott

’bezvetrie’=szélcsend, ahol ’bez’ nélkülit jelent, a ’vetrie’-ből a vet egyezik a magyar

visz>vit (vitel, vitorla) szóval, így jelenti a szelet is a szlávban

’bil’ag’=bélyeg

’bit’=üt (az üt szó a bot b-vesztéses változata, minden más nyelvben is a magyarból)

’blázen’=bolond; alaposan kitekert szó; a bolond bolyongót jelent, s az első szótagból más

nyelvekben is kiesett az o az átvétel után: lengyel ’bloud’, német ’blöd’, wend ’blod’, blud’, perzsa ’bul’=bolond; teljes bizonyíték, hogy a szláv nyelvekben a bolond és a bolygás szók ugyanabból a gyökből származnak, lásd alább: ’bludit’=bolyong

’bláznit’=bolondít

’bláznivý’=bolond

’bludit’=bolyong

’bludenie’=tévelygés, azaz bolyongás

’bludne’=tévesen, a bolyong szóból

’boj’=ütközet (lásd párbaj)

’bôl’=baj (bal=baj)

’brázda’=barázda

’britva’=borotva (magyar szó ez!)

’boblavý’=bugyogó (lásd: bub, buborék)

’borievka’=boróka (–fenyő, -bogyó)

’bosorka’=boszorka

’buchta’=bukta (gyök: bok=bog, mert a bukta: bog, bugyor)

’bujniet’=buján nő; a buj a búj (összebújni) szóból és a bő>buja szóból egyaránt adatik, innen a „buja növényzet” is, ezt az egyezést csakis a magyar eredet igazolhatja, lásd a következő két címszót is

’bujnost’=bujaság

’bujný’=dús, buja növésű, azaz bő, mint buja=bő termés (burjánzó azonban már a bur, bor, bőr (mint burkol) gyökből adatik, annyit tesz, hogy burkol, borít, beborít)

’bunda’=bunda

’býk’=bika, a bök szóból

’bivol’=bivaly

’buk’=bükk (a bog>bok gyökből, jelentése bogos, ágasbogas)

’C’=C, ’Č’=CS

’čačaný=csecse

’čakan’=csákány

’čalamáda’=csalamádé, eredetileg csadajmálé

’čap’=csapszeg

’cápat’=csapkod,

’čapik’=nyelvcsap

’čapovat’=csapol

’čata’=csapat

’čatár’=szakaszvezető

’cep’=cséphadaró

’cesto’=tészta

’chápat’=felfog (lásd: „kapossa már, kapisgálja, a kap gyökből)

’chatrný’=satnya

’chopit’ sa’=elkap (lásd chápat’)

’choroba’=kór

’chorý’=beteg, lásd „kór”

’chrast’=haraszt

’chrček’=hörcsög

’chrčat”=hörög

’chyba’=hiba

’chýbat’=hiányzik

’chýr’=hír

’cicat’=szopik (a csecs, cici, ciciz szóból)

’čičikat’=csicsíjgat, csititgat

’cielit’=céloz

’činný’=csináló

’čipka’=csipke

’čistitota’=tisztaság

’čisto’=tisztán

’čižma’=csizma

’čkat’ sa’=csuklik

’črep’=cserép, cserépdarab

’čudák’=különös ember

’čudo’ (csudo)=csoda

’cumlik’=cumi, cucli

’čvarga’=”szedett-vedett népesség”, lásd: csavargó, az első a kiesett

’cverna’=cérna

’cvrkat’=ciripel

D

’dojka’=dajka

’driek’=derék

’drobit’=aprít, azaz „darabít”

’drobky’=aprólék (darab)

’drobnost’=apróság (darab)

’drvit’=tör (pl. darál)

’dvor’=udvar (szanszkrit szó is)

’dvorit’=udvarol (nyelvi gondolkodásmód is mérvadó!)

E

’egreš’=egres

F

’figa’=füge

’fujavica’=hófúvás

’fura’=fuvar, lásd: furikázik

G

’gágor’=gége

’gagotat’=gágog

’gazda’=gazda

’gombik’=gomb

’guláš’=gulyás

’gúl’at’=gurít, r>l

’gul’ky’=golyók, lásd galuska, golyva

’gunár’=gunár

H

’habkat’=kapkod, a kiejtés érdekesen módosult: k>h, p>p, d>t

’hala’=hall

’halušky’=galuska

’hat’=gát, lásd hát, hátság

’hemzit sa’=hemzseg

’hÍbka’=mélység, lásd: híj, hiba

’hold’=hódolat

’holdovat’’=hódol

’honit’=hajt

’hornatý’=hegyes vidék (hor, har=felmagasodó, kiemelkedő, pl. Hargita, de jelent bemélyedőt is,

pl. horpad, lásd: Hortobágy)

’horný’=felső, lásd fenn

’hôrny’==hegyi, erdei (lásd fenn)

’hrable’=gereblye

’hrdzavý’=rozsdás

’hrot’=hegye, csúcsa valaminek

’huncút’=huncut

’husár’=huszár

K

’kabanica’=ködmön, bizonyára a kabát szó régies alakjából, ugyanis a ködmön szóban lévő  „köd” a köt szóval azonos

’kabat’=kabát

’kačaci’=kacsa

’kad’a’=kád

’kachle’=kályha

’kalich’=kehely

’kameň’=kő (lásd kemény)

’kamenec’=jégeső (lásd: kő-kemény)

’kameňovat’=megkövez („keményez”)

’kanistra’=kanna

’kantár’=kantár

’kanva’=kanna

’kapuszta’=káposzta

’karhavý’=korholó

’kasa’=kása

’kefa’=kefe

’kefka’=kis kefe

’kefovat’=kefél

’kepeň’=köpeny

’kerovat’=kormányoz

’klapka’=csapószelep, kl=cs

’klas’=kalász

’klepat’=porol, gépel, lásd: kalapál

’klepec’=kelepce

’klobúk’=kalap (lásd még: kobak)

’klopanie’=kopogás

’kl’úc’=kulcs

’kl’účka’=kilincs

’kmotor’=koma

’kocka’=kocka

’koč’=hintó, lásd: kocsi

’kočiš’=kocsis

’koliba’=kaliba

’kolo’=kör (r>l)

’koleso’=kerék (r>l: „köröző”)

’kolovat’=kering (r>l)

’komin’=kemény

’komora’=kamra

’kopa’=rakás, lásd: kupa, kupac, mint alább:

’kopec’=kupac, domb, halom

’kormidlo’=kormányoz

’kosa’=kasza

’kosic’=kaszál

’košikár’=kosárfonó

’kotlik’=katlan

’kov’=fém (lásd: köv, valamint kovács)

’kováč’=kovács

’kol’=karó (r>l)

’kora’=kéreg

’kôš’=kosár

’kraj’=karéj, valaminek a széle

’kraj’=környék

’krajec’=karéj, azaz köréj

’krájat’=vág, szel (lásd: kanyarít)

’krajcir’=szabó (lásd még: kurtít)

’krajnŷ’=szélső (karéj)

’krátit’=kurtit

’krátky’=kurta

’krč’=görcs

’krčit’=görbít

’krčma’=korcsma

’krivka’=görbe (talán „körövke”, „körívke”?)

’kruh’=kör, ’kr’=kör, ker

’kukat’=kukucskál

’kukol’=konkoly

’kúpa’=vásárlás, azaz kap, kapás, megkap

’kupec’=vevő, bizonyára „kapóc”

’kupny’=vétel, a kap, kapni-ból

’kúpit’=vesz, vásárol, a kap-ból

’kus’=kis, darab

’kuštik’=kis darab

’kuvikat’=kuvikol

’kvas’=kovász

’kvičat’=visít

L

’laba’=láb

’labilny’=ingatag, lásd: lebeg, láp, ebből az angol „labilis” is

’labka’=lábacska

’langos’=lángos

’len’=csak, csupán (len pl.: fej-et-len, e len található mély hangrendben, s lágyan ejtve

a lanyh, lanyha szóban is)

’lenivo’=lanyhán, lustán (’len’ itt=lanyh)

’leňošit’=henyél (’len’, ’leny’ itt=lanyh)

’larva’=lárva

’láva’=láva, mindenhol máshol is a lé-lev-ből, mint folyékony

’lavór’=lavór

’lečo’=lecsó

’lepenka’=karton (azaz lap)

’lod’’=hajó (lásd láda, ladik)

’lod’ka’=ladik, csónak

’lodnik’=hajós

’lom’=törési felület (lásd rom r>l: lom)

’lomcovat’=ráncigál, r>l, régen pl. ronc romc volt, tehát eredetileg romcigál

’lomit’= tör (lásd rom r>l: lom)

’lomoz’=zaj, zörej

’lopta’=labda

’lopúch’=(úti)lapu

’lov’=vadászat (lásd lő-löv)

’loves’=vadász (lövész)

’lúpez’=rablás (lásd: lopás)

’lúpežnik’=rabló, fosztogató (lásd: lopó)

’lupič’=rabló (lopó)

M

’macik’=mackó, macika

’macocha’=mostoha

’mača’=macska

’máčik’=mákszem

’mach’=moha

’mak’=mák

’makovica’=mákfej

’malina’=málna (lásd: málik)

’mámit’’=ámít

’mand’1a’=mandula

’manko’=hiány, áttételes értelemben

’matka’=anya (lásd: mátka, a latinból ez a „mat” szintén anya: ’mother”)

’mávat’=lóbál (lásd: mo-moz, ennek v-s párja a mov)

’mažiar’=mozsár (a morzsál hangjainak magyar összekeverése utáni átvétel)

’mäsiar’=mészáros, a metsz, metél met gyökéből

’mašina’=masina

’med’=méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, méz alakban is igazán

kalandos éltet él; a lényeg ugyanis az, hogy a méz: málós)

’medved’’=medve (mézkedvelő ugyanis)

’medza’=mezsgye

’meraci’=mérő

’meranie’=mérés

’merat’=mér

’meravý’=merev

’meraviet’=merevedik

’merný’=mérték

’miazga’=mézga

’miera’=mérce

’mierne’=mértékletesen

’mierny’=mérsékelt (lásd: kimért)

’milost’’=kegy, könyörület, lásd: malaszt, málból a málladozó is, e mál-ból:

’milovat’=szeret

’milý’=kellemes, kedves

’minulý’=múlt

’miskovat’=herél, lásd: miskárol, mely a met> mis >metél, metsz gyökből származik

’mletý’=őrölt, darált, magánhangzó kiesése a mál gyökből

’mlyn’=malom, lásd fenn

’mlynár’=molnár

’mlynček’=daráló, lásd fenn

’močiar’=mocsár

’močaristý’=mocsár

’močovka’=trágyalé, lásd mocsok, mocsár

’mol’a’=molylepke (a mál, málasztból, régen moly: moli)

’mor’=járvány (lásd: a halál martaléka)

’motyl’’=pillangó, lepke, bizonyára a motollából, mely a moz-mot-ból származik

’mráz’=fagy, fagyás, lásd merev

’mrmlat’=mormol

’mrvit’’=apróz, ’mr’=mor, mar, lásd morzsol

’mrzutý’=morcos

’mrzacit’=nyomorít, lásd pl: marcangol

’must’=must

’my’=mi

N

’na’=nos, nahát

’nádcha’=nátha, a ned, pl. nedv-ből

’nádoba’=edény (ned, nedv=víz)

’nad’=fölé, de „kiemelkedő”, végső soron „nagy” jelentésű a ’nad’ szó, pl.:

’nadmerný’= nagyméretű, pl. lakás

’nadmieru’=túlságosan, azaz nagymétékben

’nadpriemerny’=átlagon felüli, itt is nad=nagy

’nádrž’=tartály, lásd ned, nedv=víz

’nadto’=ráadásul, nad=nagy

’nafúkat’=felfúj

’nagazdovat’=megtakarít, lásd: gazdálkodik

’naklonit’=meghajlít, kl>kr>kör

’nakopit’=felhalmoz, lásd: kuporgat, a kup (pl. kupac) gyökből

’nahor’=felfelé (har, hor a magyarban „fel”, pl. Hargita)

’nakosit’’=lekaszál (’kos’=kasz)

’nakrútit’’=felteker, kr>kör

’nakrivit’’=görbén, kr>kör

’nákup’=bevásárlás, a kap gyökből, pl. megkap

’nalepit’’=felragaszt, a lep (pl. lepel, belep) gyökből

’narušit’=megzavar, lásd ráz, összeráz

’narukovat’=berukkol

’naštrbit’=megcsorbít, štrbit=csorbít

’naštudovat=megtud, megtanul, a tud (pl. tudás) gyökből

’nato”=arra rá, a to a tak, ták=illeszkedik gyökből van

’natriet’=beken, a terít szóból

’natrvalo’=tartósan, a tar (pl. tart) gyökből

’naveky’=örökre, ahol ’veky’=vég

’názor’=nézet, a néz-ből

’názorný’=nézet

’nečinnost’=tétlenség, a csin, csinál szóból, tagadással: ’necsin’

’nečistý’=piszkos, „nem tiszta’

’nečudo’=nem csuda

’nedávno’=nemrégen, ahol táv>dáv, tehát „nemtávol”

’nehatený’=akadálytalan, itt a hat, het (mint hatol, hatékony) szerepel

’nemálo’=nem kevés, a mál, mint máladék, l>r: mor(zsa) jelent kicsit

’nemierny’=mértéktelen, a mér gyökből

’nemilý’=nem szívélyesen, azaz „ne(m) máladozva”

’nemo’=némán, ’nemý’=néma

’neskoro’=későn, azaz „nem korán”

’nevel’ký’=nem nagyon, a vál gyökből, pl. „kiváló”

’než’=-nál, -nél, l>z hangmódosulás, mint mel>méz

’nič’=semmi, a nincsből

’nuž’=tehát, akkor, a nos-ból