INTELEM

RAB ZSUZSA
(1926 – 1998)

"T�visek k�zt sajl�d� gyenge liliom."

A p�pai Alma Mater 30 �ves ad�szteveli sz�m�zet�s�t�l val� hazaszabadul�sa 200. �vfordul�j�ra.

Moh�cs ut�n a sz�
felperzselt puszt�ba ki�lltott,
sz�rnyalt fekete sz�lbe sz�jjel,
Uj hit f�l�nk m�cse vil�golt,
lobbant azt�n bel�le f�ny-jel, 
hogy a t�r�k hold szablyavillan�s�n 
t�l sugarazzon, messze �rjen, 
g�t szentegyh�zak csillog�s�n 
hittel gy�zz�n, �kes szeg�nyen. 

S hajl�k�ba Istennek, s tudom�nynak, 
t�dultak mez�tl�bas fiai 
a megt�pett Haz�nak. 

Kapany�len cserzett gyerek-kezek 
r�ttak m�csvil�gn�l de�k ig�ket. 
Falu, mez�, r�t t�volba veszett, 
de a tud�sszomj �gten �gett, 
kupor�tott fill�reik gy�ltek, 
l�da sark�ba rejtve, 
mert ezt �lmodta mindegyik: 
eljuthat a tud�s 
k�lorsz�gi egyetemekre. 

S egyik-egyik �tnak eredt. 
Seg�lte, aki tudta. 
Egyik falu lovat adott, 
a m�sik szekeret, 
ez lisztet, az babot az �tra. 
Porzottak napnyugat fele 
Patak, Debrecen, P�pa szek�rk�i. 
Seg�ld �ket, 
szeg�nyek Istene, 
Heidelbergi�ig, Utrechtig el�rni! 

N�met utc�k vir�gba �lt�z�tt 
sor�n kondult meg csizm�s l�buk, 
csinos, piros holland h�zak k�z�tt 
megsajdult benn�k zsuptet�s haz�juk. 
H�mezget� holland kisasszonyok 
n�ztek ut�nuk t�kr�s ablakokb�l. 
Mentek, sz�v�kben a konok 
gonddal: b�sty�t rakni - a porb�l! 

S poroszk�ltak haza, haza ... 
�jente r�ti nyugov�ra t�rve, 
minthogyha f�nyt sug�rzana 
az �tf�len a kifogott szek�rke: 
A kocsikas k�nyvvel teli, 
- azt nem kell f�lteni zsiv�nyt�l! - 
a p�r kis l� 
a r�t f�v�t legelgeti... 
Azt�n indul tov�bb 
a poros, tud�s, kicsi t�bor. 

Csinos, piros h�zak k�z�l 
haza, a v�lyogos haz�ba. 
Napnyugat f�nyl� k�vei k�z�l 
Napkelet maraszt� sar�ba. 
K�pzelet�k el�re j�r: 
T�n gy�zik, m�gis, m�gis: 
t�n sima �t lesz egyszer az a s�r, 
t�n felsug�rzik az a f�ny is! 
S a vil�goss�g �rz�i, kiket 
itt meg ott hazav�rnak, 
viszik a meg�hezett k�nyveket 
a felnevel� Dajka-Oskol�nak. 
… 

Vil�golni kezdenek f�ldben�tt 
visk�k. 
De h�nytorog a tenger: 
Sz�khomlok� �t�l�sz�k el�tt 
meg�ll az istenszav� ember. 
It�l a fekete feneked�s: 
hal�l az eretnekre! 
Majd enyh�t: g�lyarabs�g! 
�s a p�sp�k S�llyei �s 
a balkez�re b�na Kocsi Cserg� 
l�ba alatt d�rejl� 
tenger, a spanyol g�lya: a szabads�g" 

B�d�s hal �s dohos keny�r, 
l�nc, evez�k, v�res teny�r, 
�lmaimba is bele�gtek. 

Hallom, amint a csapkod� 
hull�mok k�z�tt z�g az �nek: 
„D�rd�dat ny�jtsd ki kezeddel," 
serege det ne vesd el! 
Parancsolj tenger habj�nak, 
seg�lj a g�lya rabj�nak! 

Hallom, 
s m�iglan vallom: 

Az �n tenyerem csupa h�lyag az evez�kt�l, 
az �n h�tam sebed a korb�cs�t�st�l, 
az �n torkom szikkad a szomj�s�gt�l, 
az �n sz�vem �krend a megalkuv�st�l, 
az �n rongyaim sz�llnak a tengeri sz�lben, 
az �n nyelvemen k�t�z�dik g�b, 
hogy nem-igaz sz�t ne besz�ljen! 

H�zzad! 
H�zzad! 
B�rd, am�g hited veled: 
„Azt b�nteti, kit szeret ..." 
Kocsi Cserg�, S�llyei, 
hull�mhegyre fel! 
Tenger d�rg� m�lyei 
nem nyelhetnek el! 

Visszat�rnek nagysok�ra 
evez�padr�l – katedr�ra. 
�vek z�gnak el, s a konok 
gy�l�let tov�bb acsarog, 
megintcsak �sszeszikr�zik a k�t hit. 
Ezt t�pett magyarok, 
azt p�p�s labanc urak v�dik, 
s - �v�k a gy�zelem! 
Er�t v�ve a h�s�geseken, 
t�zzel, vassal, kereszttel 
egyetlen nap �z�tt el 
kir�lyn�i parancs 
minden eretneket, 
a hit�kben sziklakem�nyeket. 

A Scola �s a templom kulcs�t! 
Ide a kulcsokat! 
J�sz�g �s gabon�s zs�k - 
minden�k ottmaradt. 
Elsz�rnyedt p�pista parasztok, 
akiket hit�k ott marasztott, 
sz�v�k sajogva 
kenyeret hajig�ltak a menetbe, 
amikor v�nszorogtak szavuk-szegve. 

�s vonul a csapat, sz�lverte l�ng. 
Kis harangjuk ut�nuk kondul. 
M�g�tt�k v�res test� kis de�k - 
egy martal�c ledobta a toronyb�l. 
Kong� k�v�n sz�tz�zott 
gyenge liliom, 
v�res s�rba taposott 
liliomszirom, 
�l te n�vtelen neved, 
hiszem �s tudom. 

Uj tany�t vertek, nem cs�ggedve el, 
V�rta �ket v�lyogfal� kicsiny falu: 
Ad�sztevel. 
Sz�k lett a v�lyogtemplom: 
legyen falusi katedr�lis! 
Sz�k lett az oskola. 
Nekigy�rk�ztek, s rakt�k m�ris, 
rakt�k fal�t, 
a hitben megmaradtak. 
Szakadt verejt�k, ing, izmok szakadtak, 
s hajl�k�ba Istennek, Tudom�nynak 
t�dultak �jra fiai 
a megt�pett Haz�nak. 
 

T�visek k�zt sajl�d� 
gyenge liliom, 
kisarjadsz m�g t�vedr�l, 
hiszem �s tudom, 
fekete sz�l verjen b�r, 
feh�r liliom, 
t�visek k�zt felf�nylesz, 
liliomszirom. 
… 

Sz�radottak a t�visek, 
sarjadozott a t�pett liliom. 
S egy nap kibomlott. 
A cs�sz�ri tr�nus felett 
h�rom �vtized elsuhamlott. 
S a f�radt kalapos kir�ly 
r�legyintett v�gre: legyen! 
Zsolt�r zend�lt fel Ad�sztevelen: 
„�r�l�k az �n sz�vemben 
e k�v�natos h�rt hallv�n, 
hogy mi bemegy�nk ezut�n 
az Isten lak�hely�be. 
Kapuiban mi Urunknak 
mi l�baink meg�llanak..." 

�s porzottak a szekerek - haza, 
a mez�v�rosnyi, kicsiny haz�ba. 
M�jus volt, P�nk�sdnek hava, 
harang ujjongott, r�t vir�gzott, 
Vonult Istennek sok b�t l�tott, 
sz�lv�szekt�l h�nyatott ny�ja. 
S „szent egyh�zunk sz�pen meg�p�lt!" 
Nem: „�kes �p�letekkel", 
n�tt fala a kicsiny sereggel 
udvar m�ly�n, 
toronytalan, harangtalan. 
De a meszelt, feh�r falak er�sek, 
s bel�l f�nyt �rasztanak. 
Megrakt�k �jra 
a hitben �s h�s�gben megmaradtak. 
Szakadt verejt�k, ing, izmok szakadtak. 
Emeltek azt�n �j 
hajl�kot Istennek �s Tudom�nynak, 
s t�dultak szomj� fiai az �led� Haz�nak. 
… 

B�k�ltebb �vek bek�sz�nt�ttek, 
fekete �vek v�ltott�k �ket. 
Az Alma Mater minden di�kja 
ki m�cs, ki gyertya, 
ki �g� f�klya - 
ki csak maroknyi n�pnek sug�rzik, 
orsz�gnyi l�ngot lobbant a m�sik. 
Azt�n - bujdosnak csat�kat l�tott, 
let�rt z�szl�ju honv�d di�kok, 
T�visek k�zt sajl�d� 
gyenge liliom, 
kisarjadsz m�g t�vedr�l, 
hiszem �s tudom. 

S meg�p�lt a hetedik hajl�k, 
hetedik a n�gy '�vsz�zad alatt. 
Kisdi�k-ap�m t�g�i k�zt j�rt m�g, 
b�mulva a n�vekv� falakat. 
Ebbe t�rt vissza nagysok�ra, 
a sz�kk� v�lt haz�ba 
Szib�ria h�ork�njaib�l 
a h�t �v ut�n szabadult fogoly. 

� az a pillanat, 
mikor meg�llt, el�sz�r-�jra 
a bolt�vek alatt, 
s az oszt�ly el�tt a katedr�n ... 
K�nnyek fojtott�k meg a sz�t a tork�n. 
S megzend�lt benne 
a h� al�l visszahozott zsolt�r 
„A szent Sionr�l", az �h�tottr�l, 
„melyn�l gy�ny�r�s�gesb hely nincsen ..." 
�s kis ny�j�val osztozott 
a hazamentett tud�s-kincsen. 
… 

Hadak j�ttek megint, hadak. 
Sebes�ltek v�r�t �s jajgat�s�t 
n�zt�k-hallgatt�k a meszelt falak. 
Szertesz�rattak �jra fiai, 
mint megriadt ny�j, sz�tszaladtak. 
Ki haza, �kr�t hajtani, 
kit mag�t hajtott�k nyugatnak. 

Azt�n: b�ke, romok, rem�ny, 
konok, kem�ny. 
Visszat�ntorgott, aki megmaradt. 
N�zt�k a v�ltoz� id�t - 
nem t�ntorultak a meszelt falak. 

Indulnak mindig a holnap fel� 
�j meg �j nemzed�kek. 
Az orsz�got k�r�l-ker�ten�k, 
hogyha �ssze�lelkezn�nek. 
Az eg�sz kis haz�t k�r�l�leln�k, 
mint ahogy a haza �leli �ket. 
M�g�tt�k a r�gm�lt s a nemr�g, 
viszik a f�kly�t tov�bb a j�v�nek. 
Az �len mai, tiszta arc� kisdi�k, 
m�g�tte az �n korom nemzed�ke, 
h�tr�bb Pet�fi mondja bordal�t, 
�s J�kai mes�lget. 
V�li, Bocsot, Tarczy professzorok
temp�san mendeg�lnek,
s a menet v�g�n sz�zadok s�t�t
m�lyeib�l a sz�l m�ig sodorja 
a g�lyarabok �nek�t ... 

T�visek k�zt sajl�dott 
gyenge liliom, 
kisarjadt�l t�vedr�l, 
l�tom �s tudom. 
Fekete sz�l t�pett b�r, 
liliomszirom, 
m�ig f�nylesz el�tt�nk, 
kik tiszteletedre elj�tt�nk, 
�kes liliom!